Kabdebó Lóránt szerk.: Tanulmányok a két világháború közötti hazai szocialista és antifasiszta irodalom kérdéseiről (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 12. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1976)
BEVEZETŐ - Illés László: Bevezető
ügyhöz, csak teljesen nyitott módon képes a tudomány korszerű színvonala felé törekedni, csak a belső és külső kritika, az eleven eszmecsere szférájában képes kontrollálni, helyesen látni saját pozícióit, csak így képes a fejlődésre, a továbblépésre. A múzeum munkatársainak részvétele, publikációi a tudományos és kulturális * sajtóban s viszont más intézmények munkatársainak írásai a múzeum kiadványaiban, jelenlétük rendezvényein dokumentálják azt az egészséges korrespondenciát, amely a Petőfi Irodalmi Múzeum és a magyar irodalomtudományosság közt ma felmutatható. Törekszünk arra, hogy a múzeum kutatásokban, kritikai és egyéb kiadványokban, rendezvényekben alakítsa ki műhely jellegét, az ilyen műhelyek jelenléte egészségesebbé teheti a tudományos közszellemet, azonkívül, hogy buzgó munkálkodása növeli az irodalomtudomány általános kapacitását is. De sohasem törekszik intézményünk autarchiára semmilyen területen, ezt már méretei sem tennék lehetővé. Ügy tekintjük magunkat, mint akik szerves részét képezzük a magyar múzeumügynek és ugyanakkor szerves része kívánunk lenni az irodalom tudományos kutatásának, s e dialektikusan összetett és ugyanakkor kiegyensúlyozott övezetben tudunk igazán megfelelni alapvető hivatásunknak: a közművelődés szolgálatának. Az irodalmi múzeum a maga sajátos eszközeivel arra hivatott, hogy a legkülönbözőbb társadalmi rétegekhez és korosztályokhoz szólva segítse kibontakoztatni az irodalom szeretetét, tegye hozzáférhetővé az irodalmi kultúra sokrétű gazdagságát, s ezzel is járuljon hozzá a szocialista művelődési eszmény alakításához, az emberi egyéniség mind teljesebb kibontakoztatásához. Munkálkodásunkat éppen ezért a távlat igénye és — nemes értelemben felfogva — a nap szükséglete egyaránt meghatározza. Ily módon kerül egy-egy téma egy időszakban különösen figyelmünk előterébe. A közelmúltban a múzeum kollektívája, külső résztvevőkkel együtt, megvalósította a magyar irodalmi muzeológia elvi és gyakorlati kérdéseit a maga extenzivitásában tárgyaló kézikönyvét, támaszkodván legutóbbi tudományos konferenciánk eredményeire. Része volt ez annak a nemzetközi törekvésnek, amely az 1972-es martini muzeológiai konferenciától vette kezdetét, s amely szerint létre kell hozni a szocialista irodalmi muzeológia kérdéseit tárgyaló összefoglaló művet. A nemzetközi mezőnyben elsőként a Petőfi Irodalmi Múzeum készült el ezzel. Az irodalmi muzeológia hazai két évtizedes tapasztalatait összefoglalva, úgy érezzük, megtettük az első lépést a kritikai önvizsgálat és önmegmutatás igényétől is indíttatva afelé, hogy az irodalmi muzeológia jövendő nemzedéke továbbépítve vagy meghaladva ezt a szintet, előre léphessen. A Petőfi Irodalmi Múzeum jelenlegi konferenciája, hasonlóan a legelsőhöz, ismét visszahajol az irodalomtörténethez s témájául a huszadik századi szocialista és antifasiszta irodalmat választotta. Felszabadulásunk harmincadik évfordulója az ünnep és a munkás hétköznap együttesében késztethet bennünket szakmánk kérdéseinek elmélyült vizsgálatára s ezen belül a múzeumi kutatásoknak is egyik fontos területe: a szocialista és antifasiszta irodalmi szellemiség elemzésére. Az a figyelem és érdeklődés, amely e kutatásokat körülveszi, természetes jelenség, hiszen a szocialista társadalom fejlődésével, a szocialista kultúra fokozatos kibontakozásával egyidejűleg növekszik az érdeklődés saját múltunk, a hagyományok iránt, az igény annak a társadalmi és szellemi örökségnek a mind mélyebb és teljesebb megismerésére, amelyen alapszik és amelylyel állandó korrespondenciában van a ma szocialista kultúrája és egyáltalán létünk. Nemcsak hazai sajátosság ez; a két világrendszer ideológiai küzdelme-
