Kabdebó Lóránt szerk.: Tanulmányok a két világháború közötti hazai szocialista és antifasiszta irodalom kérdéseiről (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 12. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1976)

ADALÉKOK A HARMINCAS ÉVEK SZOCIALISTA IRODALMÁNAK TÖRTÉNETÉHEZ - Illés Ilona: Adalékok Gereblyés László szerepéhez a franciaországi ellenállási mozgalomban

* Mulasztás? Jaj, tömérdek! Ö sors, hidd el, közérdek! Hogy vissza tudjak térni. Élni szeretnék, élni! Élni szeretnék, élni! Forradalmat megérni a szívbe lángot vinni az észben újra hinni fehér ágyba' aludni szemet nyugton lehunyni, s egy asszonyt elbecézni élni szeretnék, élni. (Betegágyon) A németek februárban megkezdik a tábor kiürítését és a foglyok Németországba szállítását. Gereblyés kétségbeesetten fordul feleségéhez, aki Paul Valerytől vár segítséget. A költő azonnal megírja levelét a német hatóságokhoz, azonban közbenjárása nem jár sikerrel, s még ez év júniusában Gereblyés a szászországi Mühlberg an der Elbenből, a Stalag IV. hadifogolytáborból ad hírt magáról. A Párizsban maradt írók a földalatti mozgalomban folytatják munkájukat. Az 1940-ben történt kapituláció után az FKP tovább folytatja tevékenységét az illegalitásban. A föld alá szorított antifasiszta szervezetek erősödnek és a harc tovább folyik. 1940 júliusában, a francia párttal való megegyezés alapján megkezdődött az illegális magyar mozgalom szervezése is. Az FKP már júliusban megbízta Papp Lajost egy magyar csoport létrehozására. Megalakították az első kommunista sejtet Papp Lajos, Weiss János, Mód Péter, Hajdú Sándor és Baló László részvételével. Először röpcédulákat készítettek és terjesztettek, később újságokat állítottak elő. Baloldali magyarok széles tömörülése vette körül őket a 40-es évek elején. Gereblyés László 1942 tavaszán, a nemzetközi Vöröskereszt-szervezet útján került vissza Franciaországba. A lyoni kórházban kezelik, majd lassú gyógyulása után a dél-franciaországi Agent fogolytáborába kerül. Mindenképpen viszsza szeretne térni Párizsba. Felesége is itt él, s eljutnak hozzá a párizsi magyar írók hírei, úgy érzi, neki is be kell kapcsolódnia a munkába. Az argent-i tábor parancsnokának közbenjárására valóban leszerelik. Egy szabaduló csoporttal jut vissza Párizsba, noha tudja, hogy ott nem maradhat. Egészsége sincs rendben még, ezért Escaufourt-ba megy, hogy kicsit összeszedje magát. „Elutazik arra a helyre, ahol hadifogságának első idejét töltötte, és ott volt katonatársának családjánál lakott."

6 A néhány hónapos távollét alatt állandóan foglalkoztatja a Párizsba való végleges visszatérés gondolata. Ez azonban még veszélyes. A megszállott Párizsba leszerelt katonaként nem tanácsos visszatérnie. Mégis kínálkozik visszaút számára. A város polgármesterének közbenjárására hamis iratokat szerez. Szabályos Carte d'Identité-t kap, amelyet Ladislas Cantor névre állítanak ki. 1943 tavaszán ezzel az igazolvánnyal érkezik Párizsba. A hűséges barát és elvtárs, a kommunista író és lapszerkesztő, Löffler A. Pál szerez számára ille6 UO.: 12. 1.