Kabdebó Lóránt szerk.: Tanulmányok a két világháború közötti hazai szocialista és antifasiszta irodalom kérdéseiről (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 12. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1976)

ADALÉKOK A HARMINCAS ÉVEK SZOCIALISTA IRODALMÁNAK TÖRTÉNETÉHEZ - Czére Béla: Gelléri pszichológiai realizmusa A nagymosoda című regényében

ba". Ez a groteszk kudarc roppantja össze véglegesen Taubét: úgy érzi, hogy szennyessé vált testét, lelkét, már csak a nagy mosógép tudja tisztára mosni. És a regényt záró, félelmetes szimbólummá növő halálképben Taube „le-föl dobálódzó" testével forog a mosógép nagy dobja körbe-körbe. De a Főnix gőzmosodában felőrlődött életek képét mutatja a regény többi szereplőjének a sorsa is. Az üzemvezetővé emelkedett hajdani munkás — a törtető, kegyetlen, cinikus Nóvák —, volt barátja, Angelov is az öngyilkosságba menekül a testét-lelkét sorvasztó mindennapok elől. S a lázadás gesztusa — a gyalog Kínába induló Tir ellenállása — is csak a romantikus forradalmi ábrándokat jelenti. A fiatal munkás, Angelov nem vágyik hatalomra, nem akarja volt barátjához hasonlóan gátlástalanul birtokba venni az élet örömeit; egyszerű, tiszta boldogságot szeretne, amikor albérletet változtatva felvillan előtte leendő szállásadónőjének alakja. Gelléri mesei motívumokat nagyon gyakran használó, mesei atmoszférát sugárzó igaz művészetében azonban a szerencse ritkán pártol elesett hőseihez: Angelov számára is csak a nappali robot és az esti magány marad meg. A Halhatatlanság és a Messzeség című novellákban — amelyekre az író személyes élményei is rávetültek —, már feltűnt a lábát leforrázó, a halállal — mint az álmok nagy kitelj esi tőjével — kacérkodó, majd ténylegesen a halálba menekülő kelmefestő alakja. Most A nagymosodá-ban sokkal realisztikusabban — de a novellák látomásos szépségével — jeleníti meg ezt a lelki folyamatot Gelléri. Angelovra ugyanaz a sors várna, mint a kidobott régi üzemvezetőre, Ruszra — aki nem tudott megbirkózni egy bonyolultabb szakmai feladattal —, s az ezt követő éhezés, pusztulás, hiszen a gazdasági válság idején játszódik a regény. A Messzeség című novella főhőse számára a klór és kénsav elegye jelenti a nagy utazást, a „Szabadságot". A ringató álmok azonban ott is dermedt látomásba fagynak, a halál végül is megszünteti a nagy játékot. Az „üvegtón" úszó haldokló Angelov sem a béke kikötőjébe érkezik meg: „Olyan ez, mintha aludna, s márványból volna a szeme. De hirtelen megreped a hideg szem, a vékony szemhéj fölemelkedik róla tágan, s izzani kezd benne a kihűlt szembogár: látja, hogy körös-körül emberek állnak, s vállukon hómadarak ülnek, soknak az orra jéghegy". A játékos, lírai látomás — ugyanúgy, mint a novellában — hirtelen dermed bele az expresszionista látomás halálképébe. A húszas, harmincas évek novelláiban nagyon sok változatban feltűnő Tír legendásított alakja A nagymosodá-ban sem nélkülözi a stilizált, romantikus jegyeket. A mosólányok sovány ebédjébe egy-egy marék rizst csempésző, az éjszaka vándorait befogadó, a kínai forradalom vezérszerepéről álmodó Tir alakjával Gelléri nyilvánvalóan nem a forradalmár reális útját akarta kijelölni. Társadalomkritikáját tekintve önmagában is kemény, lázadó hangú regény volt A nagymosoda 1930—31-ben, s annak érezzük ma is. Éppen azért, mert nem naiv módon szolgáltat igazságot, hanem látomásos erejével végletekig feszíti egy torz gazdasági-társadalmi struktúra pszichológiai következményeit.