Kabdebó Lóránt szerk.: Tanulmányok a két világháború közötti hazai szocialista és antifasiszta irodalom kérdéseiről (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 12. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1976)
RADNÓTI-PROBLÉMÁK - Melczer Tibor: Szocialista ihletettség a kései Radnóti-versekben
változott — ezt önvallomásából tudjuk), úgyszintén nem adhatott okot derűlátásra. Mondandónk szempontjából kézenfekvő a kérdés: mért épp 1943 második felére áll be a változás? És mindjárt tetszetős válasz kínálkozhatnék a Radnótinál minden vélt és valós politikumra automatikusan Joly-Jockerként alkalmazott „megerősödő népfrontpolitika" hangsúlyozásával. A hazai népfrontpolitika minden erejét és gyengéjét még nem vetette eléggé latra a magyar történelemtudomány. De az 1970-es történészvita, és Lackó Miklós felelősségteljes prognózisa nem jogosít fel túlságosan rózsás várakozásokra. Persze, más az utókor egzaktságra törő felmérése, és más a megélt, kortársi valóság. Nincs okunk kételkedni abban, hogy egyik-másik népfrontjellegű demonstráció Radnótit, az embert inspirálhatta. De verseiben ennek hatását, legalábbis a háború alatti hazai népfrontpolitika első jelentős kiteljesedési törekvésénél (amely pedig nem is 43-ra, hanem 41—42-re esik), nem találhatjuk meg. (Ez állítás érvénye alól a Száll a tavasz . . . kérdését egyelőre kiemeljük.) 1941. október 6. — Tüntetés a Batthyány-örökmécsesnél. A dátum verskörnyezetét a Nyugtalan őszül, a következő demonstrációét, Kossuth és Táncsics sírjának megkoszorúzását pedig a Hasonlatok című szerelmesverse fémjelzi. De nem járunk jobban, ha a Népszava karácsonyi száma utáni verseket, a Ha rám figyelsz . . . címűt, a BájoZó-t, és társait nézzük. 1942 elején megalakul a Történelmi Emlékbizottság. Célja, hogy a magyar történelem régi szabadságküzdelmeinek, régi szabadságeszményeinek ápolását sugallja, aktuálpolitikai töltéssel. így kerül sor az 1942. március 15-i nevezetes tüntetésre. S a régi szabadság jegyében lezajlott háborúellenes tüntetésnek a reminiszcenciája valóban ott lehet — mint Tolnai Gábor mondja —, a SzáZZ a tavasz . .. soraiban. De hogyan? Száll a tavasz kibomolt hajjal, de a régi szabadság angyala nem száll már vele, alszik a mélyben, a sárga sárba fagyottan, alélt gyökerek közt fekszik aléltan, nem lát fényt odalent, sem a cserjén pöndörödő kis zöld levelek hadait nem látja, hiába! nem ébred. Rab. S a rabok feketén gyűrűző vad bánata csobban álmaiban s föld és fagyos éj nehezült a szivére. Álmodik és mellét nem emelgeti sóhaja sem még, lent nem pattan a jég. És ennek jegyében kell néznünk a záró sorokat: Néma gyökér kiabálj, levelek kiabáljatok éles hangon, tajtékzó kutya zengj, csapkodd a habot, hal! rázd a sörényed, ló! bömbölj bika, rijj patak ágya! ébredj már aluvó! Kétségbeesett jajkiáltások voltak ezek, a szabadság felélesztésére. De — túl a negatív festés általunk kiemelt költői eszközein is —, forradalmi vers lenne ez? Vajon melyik haladó politikai irányzat tűzhette volna zászlajára 1942
