Kabdebó Lóránt szerk.: Tanulmányok a két világháború közötti hazai szocialista és antifasiszta irodalom kérdéseiről (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 12. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1976)
RADNÓTI-PROBLÉMÁK - Baróti Dezső: Két Radnóti-vers
2. MINT A BIKA A néhány hónappal későbbről való Mint a bika, mint látni fogjuk, már nemcsak a gondokról beszél, állásfoglalást is tartalmaz, és ezzel együtt programot jelöl ki. Címe, nyelvtani szerkezetét tekintve, csonka, befejezetlen hasonlat. Egyelőre még azt sem tudjuk, mire vagy kire vonatkozik. Nyitottsága pedig várakozást ébreszt. Várakozásunkat csak fokozza, hogy a bika alakja csaknem váratlanul tör be Radnóti verseinek addig jórészt békés nyájakkal, bimbózó borjakkal, barna szemű őzekkel, víg torkú madarakkal s még több más, hozzájuk hasonlóan szelídségről és gyengédségről beszélő kis állatokkal benépesített faunájába. Nagyobb állat képe eddig ritkán került elő nála, így például az Acélkórus vagy az Ének a négerről... vicsorgó, véres tigrisének alakjában, s valójában csak egyetlenegy versében, a Téli kórus Petőfi közismert versére emlékeztető farkasainak képében hordoz egy egész verset meghatározó jelentést. Kíváncsian várjuk tehát, hogy a bika képét miképp használja fel. Nem kell sokáig várakoznunk. Már az első strófa első sorában megtudjuk, hogy Radnóti hasonlítja bikához, közelebbről egy fiatal bikához magát. Ügy éltem életem mostanig, mint fiatal bika, aki esett tehenek közt unja magát a déli melegben és erejét hirdetni körberohangat s játéka mellé nyálából ereszt habos lobogót. És rázza fejét s fordul, szarván a sűrű repedő levegővel és dobbantása nyomán gyötrött fű s föld fröccsen a rémült legelőn szét. A bikahasonlat csak az első sor utolsó harmadában jelenik meg, a sor nagyobb felét egy szinte még konvencionális, már-már prózai és csak az alliterációval poétizált, mégpedig egy kissé patetikusan poétizált szavak teszik ki: ,,Ügy éltem életem mostanig ..." Rendszerint a nagy sorsfordulók idején írni kezdett emlékiratok, visszaemlékezések, ha nem épp végrendeletek kezdődnek ilyen vagy hasonló ünnepélyességű mondatokkal. Az idő elemét egy, a múltra visszautaló határozószó (mostanig) is bevezeti a versbe, s önmagában is hangsúlyozza, hogy a továbbiakban élete korábbi vagy későbbi szakaszai felett meditál majd. Olyanféle meditációkat várnánk, amilyenekkel már előbbi kötetének, a Lábadozó szél-nek néhány önéletrajzi kicsengésű versében (1932 május 5 [Huszonharmadik évem], Gyerekkor) vagy néhány évvel később az élete tűnt eseményeit születésnapja alkalmából felidéző, s az évfordulót címével is jelző Huszonnyolc év és Huszonkilenc év strófáiban találkozunk. Ha kéziratát nem 1933. augusztus 22-ről datálja, hajlamosak lennénk arra gondolni, hogy most is születésnapi versei egyikét olvassuk. Munkamódszerét ismerve, ez a feltételezés nem teljesen valószínűtlen. Rendszerint hosszabb ideig dolgozott egy-egy versen, sőt az is előfordult, hogy előbb a vers magját jegyezte fel, s megírásához csak később kezdett hozzá. A kéziratokra írt dátumai ezért inkább a versek befejezésének, mint fogantatásának időpontjáról tájékoztatnak, sőt arra is van példa, hogy a születésnapjától ihletett versét csak az évforduló után kezdte el. A Huszonkilenc év első sorában ezt olvashatjuk:
