Kabdebó Lóránt szerk.: Tanulmányok a két világháború közötti hazai szocialista és antifasiszta irodalom kérdéseiről (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 12. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1976)

RADNÓTI-PROBLÉMÁK - Tolnai Gábor: A Radnóti-kutatás kérdései

egykorú képzőművészethez való viszonyának tanulmányozása. Egy régebbi tanulmányomban már tettem ilyen kísérletet, felismerve költői képeiben ismerős festők és festmények színeit, sőt még jeleneteit is. Már annak idején különösen hangsúlyoztam annak a Dési Huber Istvánnak a jelenlétét költészetében, akihez mély művészi, baráti és politikai kapcsolatok fűzték. Nincs szándékomban megismételni az akkor mondottakat, csupán annyit még; rokon esztétikai nézeteket vallottak mindketten, s ezért, nem véletlen a festmény és a vers színeinek, figuráinak, hangulatvilágának időnkénti találkozása. A rokon esztétikai nézetek azonban nem csupán az ilyen összefüggések terén mutathatók ki. Nyomon követhetők Dési Huber művészeti cikkeiben is. Tanúsítják állításunkat ezeknek az írásoknak Radnóti cikkeivel, tanulmányaival történő összevetései. De még az összevetés is nélkülözhető, mivel jól tudom — és tudják mások is az egykori barátok közül —, hogy a festő cikkei csaknem kivétel nélkül a költővel való beszélgetések alapján, megbeszéléseik nyomán jöttek létre. Ennek tudatában világos, Dési Huber művészeti nézetei Radnóti nézeteire is fényt vetnek. Még csak annyit, Dési Huber művészeti írásaiban is nem ritkán találkozunk a már marxistává érett Lukács György gondolatvilágával. Elnézést kell kérnem Önöktől, tisztelt elvtársak, kedves barátaim, hogy nem beszéltem, csupán utaltam a Radnóti-kutatás jelentős eredményeire. De hát megemlítettem; a költő nem csökkenő, nagy népszerűsége elválaszthatatlan a kutatási eredményektől, a róla szóló cikkektől, tanulmányoktól, verselemzésektől, visszaemlékezésektől. Azt is nézzék el nekem, hogy nem sorakoztattam fel a jelentős eredményeket felsorakoztató kollégáinkat. Még mindössze annyit: a felsorolt feladatok egy része sürgősen megoldandó teendőnk, többségük azonban évek munkáját igényli, a majdani kritikai kiadás, valamint az ezt követő, klasszikus értelemben vett monográfia előkészítését kell szolgálniok.