Illés László szerk.: Irodalom és múzeum. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 11. Népművelési Propaganda Iroda Kiadó,Budapest, 1974)

I. A MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIRŐL - Kézirattár - Taxner Ernő: Kézirattári kérdések

A KÉZIRATTÁR RAKTÁRÁBAN (CSIGÔ LASZLÖ FELVÉTELE) közvetve fontos irodalmi eredményt hozott létre. Irodalomtörténész énünk tehát azt mondaná, mindent meg kell őrizni korunk és a múlt irodalmából, amit csak össze lehet gyűjteni. Sajnos azonban a minden elárasztaná kézirattárainkat, elvonna bennünket fontosabb munkáktól. Tudjuk, hogy legnagyobb íróink teljes hagyatékára vigyáznunk kell, de mennyit őrizzünk meg a második, harmadik vonalbeliek kézirataiból és más „hagyatéki" tárgyaiból? Tagadjuk meg bizonyos esetekben esetleg a hagyaték átvételét is? Hol vannak itt a határok? Azok a határok, amelyek ma •— legalább megközelítően — azonosak a mi szemünkben azzal, ahogy válogató munkánkat a jövő értékelni fogja? Ügy gondolom, néhány muzeális gyűjtemény számára elegendő, ha a kevésbé jelentős író hagyatékának tudományosan feldolgozott adatait megőrzi. Bármily gondot okoznak azonban a beáramló kézirattömegek, lehetőségeinkhez mérten törekednünk kell rá, hogy minél többet tudjunk a jövő kutatóinak összegyűjteni. A feldolgozási módszerek fejlődése ebben a vonatkozásban nem segít rajtunk, bár elképzelhető lenne a nem elsőrendű anyagot mikrofilmre venni, s csak azt megőrizni. 53