Illés László szerk.: Irodalom és múzeum. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 11. Népművelési Propaganda Iroda Kiadó,Budapest, 1974)

I. A MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIRŐL - Kézirattár - Taxner Ernő: Kézirattári kérdések

KÉZIRATTÁR TAXNER ERNŐ : KÉZIRATTÁRI KÉRDÉSEK A KÉZIRAT FOGALMÁRÓL Azzal kell kezdenem, hogy maga a kézirat (manuscriptum) fogalom is vitatott. Egyfelől azt mondhatjuk, kéziratnak tekintünk minden, nyomdába nyomtatás végett adott írást; vagyis a kéziratnak nem szükséges kézzel írottnak lennie. Ez a megfogalmazás azért különösen fontos, mert az írógép feltalálása óta egyre jobban elterjed az a szokás, hogy az irodalmi mű gépirat formájában kerül a nyomdába, sőt sokszor az író már ,,gépbe fogalmaz". (Móricz Zsigmond egyik jegyzetében ehhez a gyakorlathaz még „ideológiát" is adott, mondván: az írógép a maga keményen kopogó ritmusával pontosabb, szűkszavúbb, fegyelmezettebb fogalmazásra kényszeríti az írót.) Eszerint kéziratnak kell tekintenünk a korábban nyomott példányokból is azt, amelyet nyomdába küldenek újranyomás végett. (Nyomtatott kézirat.) Továbbá a fentiek értelmében kéziratnak kell minősítenünk a nyomdába kerülő kéziratos vagy gépiratos másolatokat akkor is, ha a másoltatást a szerző másra bízta. A kézzel írt szöveg egyedisége természetesen vitathatatlan, viszont a gépiratos, nyomtatott kéziratból, illetve a kézírásos (vagy gépiratos) másolatokból tetszés szerinti példány készülhet, és ezekben önkényes, a szerző eredeti szándékától eltérő javítások, változtatások is előfordulhatnak. Éppen ezért a kéziratoknak — a tartalomtól és a szerző személyétől elvonatkoztatott — fontossági sorrendjét így állapíthatjuk meg: 1. autográf kézirat; 2. gépirat, nyomtatvány vagy idegen kéztől származó másolat a szerző autográf javításával, hitelesítő aláírásával, kézjegyével; 3. csak a fentiek hiányában vehetők figyelembe egyéb másolatok és más kéziratnak minősíthető szövegek. Más oldalról közelítve a kérdést, kéziratnak tekinthetjük — szemben a nyomtatvánnyal és sajtótermékkel —• a gondolatok, közlések kézzel írt írásjegyekkel vagy írógéppel történő rögzítését. Vagyis a szerzőtől függő, illetve tőle független okokból ki nem nyomtatott irodalmi műveket, emlékezéseket, emlékeztetőket, feljegyzéseket, jegyzeteket, több vagy egy személyhez szóló üzeneteket, tudósításokat, leveleket is. Nem feladatom az írás történetének áttekintése. Csak utalnék arra, hogy az irat, okmány, levél és irodalmi mű kezdetben anyagában is jelentős értéket képviselt, s ezért megőrzésére nagy gondot fordítottak. Az írás megőrzésére az idők folyamán két létesítmény alakult ki: a levéltár (archívum) és a könyvtár (bibliotheca). Hazánkban ma már a levéltáraknak országos hálózata van, amely a Kulturális Minisztérium Levéltári Igazgatósága irányításával, a 30/1969. (IX. 2.) Kormányrendelet alapján működik. Levéltárainkban nem lebecsülhető kéziratjellegű anyag is található, ennek felmérése egyelőre az irodalomtudomány 40 adóssága.