Illés László szerk.: Irodalom és múzeum. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 11. Népművelési Propaganda Iroda Kiadó,Budapest, 1974)

I. A MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIRŐL - Könyvtár és dokumentáció - B. Kozocsa Ildikó: Könyv- és kézirat-restaurálás a múzeumi gyűjteményekben

Meg kell még említenem egy konzerválási módszert, az úgynevezett „Regnál—7 "-et, egy prágai vegyész és restaurátor közös találmányát, amelynek licencét az OSZK megvásárolta. Kísérleteket folytatunk annak megállapítására, hogy a közgyűjteményi anyag mely kategóriáiban használható fel gazdaságosan ez a módszer. Az eljárásnak az a lényege, hogy a savtartalmú törékeny papírokat erősítés céljából egy polivinil-kopolimerrel és egyidejűleg egy semlegesítő, savtalanító oldattal kezeljük. Az eljárást elsősorban nagy tömegű, rossz megtartású, savas, törékeny papíroknak a konzerválására használhatjuk fel. Még egy modern eljárásról szólnék. A sérült írott vagy nyomtatott dokumentum hiányzó részeinek kiegészítésére és erősítésére jól ismert klasszikus módszerek türelmes, lassú és magas színvonalú munkát igényelnek. A szakmában a legújabb eljárások a gyors és egyben magas színvonalú konzerválást, restaurálást kívánják elérni. Ilyen módszer a papírpéppel, gépesített úton történő restaurálás, amelynek eddig már nemzetközi vonalon is igen sok változata ismert. A módszernek az a lényege, hogy a hiányos, szakadozott dokumentumot szita felületére helyezik, vákuumos szívóhatással hígított szélszerkezetű anyagot nyomnak át a felületén, így a hiányzó részeket egy rostréteggel pótolják. A művelet után rendszerint szükséges a felületet újraenyvezni, metilcellulóz oldattal vagy más cellulóz alapanyagú permettel. A berendezés igen egyszerű, könnyen elkészíttethető házilag is. Miután a rost-szuszpenzió vizes oldat, kéziratok restaurálására általánosan nem használható. A vízben oldódó tintákat a kezelés előtt rögzíteni kell, ez nehézkesebbé teszi a módszert, amellyel egyébként az egyidejű savtalanítás még megoldatlan. Következésképpen inkább sérült, hiányos nyomtatványok restaurálására alkalmas, különösen szúrágott lapok esetében ajánlható. A kéziratok restaurálásánál igen gyakori probléma, hogy valamilyen okból, valamikor egymásra ragasztott leveleket kell szétválasztani. A műveletet csak gyakorlott restaurátor végezheti, mert ez esetben gyakran írás van a leragasztott felület alatt, s ennek a megmentése néha nagyon nehéz feladat. Minden esetben meg kell vizsgálni a tintákat és a használt ragasztókat, azok oldhatóságát. Ha a tinta valamelyike oldódik nedves kezelésre, először vegyileg rögzíteni kell. (Az említett „Regnál—7" módszer erre is alkalmasnak látszik, azonban ezt még meg kellene vizsgálni kéziratok esetében.) Hozzászólásomban csak a leggyakrabban előforduló problémákat említhettem meg és megkíséreltem képet adni a konzerválás, restaurálás legújabb modern eljárásairól.