Illés László szerk.: Irodalom és múzeum. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 11. Népművelési Propaganda Iroda Kiadó,Budapest, 1974)

I. A MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIRŐL - Könyvtár és dokumentáció - B. Kozocsa Ildikó: Könyv- és kézirat-restaurálás a múzeumi gyűjteményekben

A doboz, a textília jelenléte azért is előnyös, mert megakadályozza a relatív légnedvesség hirtelen ingadozását, a pára közvetlen lecsapódását az anyagra. Az egyleveles kéziratokat, lapos kartondobozokban, fektetve kell tárolni. A dobozokban a kéziratokat csak famentes, jó minőségű papírból, kartonból készült borítékokba helyezzük, mert a silány papírban lévő savak átvándorolnak a velük érintkező papírba vagy bőrbe. Nem helyes a papírokat PVC-tasakokban tárolni, ez mégis sok könyvtárban szokásos. A PVC jól véd ugyan a por ellen, az anyag természetes szellőzése benne azonban nem biztosított. Ha behelyezéskor az anyag nedvességtartalma a megengedettnél magasabb volt, vagy a behelyezés esős, nedves időben történt, egészen biztosra vehető, hogy az anyag megpenészedik, elszaporodnak rajta a nedvességkedvelő baktériumok. Még nagyobb bajt okoznak azonban a lágy PVC-féleségekbe gyártáskor magas hőfokon bejuttatott lágyítószerek, amelyek idővel kivándorolnak a PVC-ből. Az elbomloli lágyítószerektől gyakran megsárgul a műanyag, és a lágyító bekerül a tasakban őrzött kéziratba, azon sárga foltokat okoz. Ha úgy véljük, hogy a beérkezett kéziratkötegeket feldolgozásukig, végleges elhelyezésükig műanyag tasakokban pormentesebben tudjuk tárolni, akkor inkább polietilén fóliát használjunk, ez ugyanis nem tartalmaz semmiféle lágyítót. Fontos a raktárakban a rendszeres portalanítás, tisztítás, hogy megelőzzük a rovarfertőzést. A faliszekrényekben vagy dobozokban hosszú ideig háborítatlanul fekvő könyveken észrevétlenül elszaporodhatnak a könyvpusztító rovarok, rendszerint az anobium- (kenyérbogár) fajták. Helyes, ha a rendszeres takarításon kívül a faliszekrényekben paradiklórbenzolt tartalmazó edényeket helyezünk el, ha pedig rovarfertőzés gyanúja merül föl, a könyvsorok mögé lindán tartalmú rovarirtó port szórunk ki. Ajánlható az OSZK kézirattárában sikerrel alkalmazott Insectus vagy Biostrip elnevezésű rovarirtó is. A bőr- és pergamen borítású könyveket is óvni kell a túlzott kiszáradástól, a napfénytől, nem szabad azokat közvetlenül a fűtőtest közelébe helyezni. A kötéseket rendszeresen tisztítani, bőrtápláló, konzerváló pasztával kezelni kell. Ezt a kezelést a restaurátornak kell elvégeznie. Ha a kéziratot, mint kiállítási tárgyat szemléljük, megállapíthatjuk, hogy az fizikai állagában különösen veszélyeztetett helyzetben van, annak ellenére, hogy a zárt tárolók védik a portól és a hirtelen hőmérsékleti változások káros hatásától. A fény hatásának viszont teljesen kiszolgáltatjuk a kéziratokat. A múlt század végén kezdett romlani a papír minősége, a kitűnő tulajdonságú rongypapírt felváltja lassan a facsiszolatot is tartalmazó, gyártása során különböző kémiai hatásoknak alávetett papír, amely különösen a napfény hatására gyorsan oxidálódik, megsárgul, törékennyé válik. Ha a tárolóban belső fényforrás van, akkor a fényhatáshoz még a hőhatás is társul, és az anyag szinte elég. Ha a kéziratokat, nyomtatványokat nem akarjuk kitenni ilyen veszélyeknek, legjobb megoldás, ha a kéziratról fényképet, xeroxmásolatot helyezünk ki, a nyomtatványról, könyvről másodpéldányt, a muzeális példányokat pedig nem állítjuk ki. Természetesen elképzelhetetlen, hogy eredeti kéziratok ne szerepeljenek a kiállításokon. Amikor ez elkerülhetetlen, vigyázzunk arra, hogy a kéziratot, könyvet ne érje közvetlen napfény, a tárlóban ne legyen világítótest. A tárlók jól záródjanak, hogy a por be ne hatolhasson. Ettől különösen a ceruzaírásos kéziratokat kell védeni, mert azokat a portól megtisztítani mechanikai úton később szinte lehetetlen. Vegyszeres módszerrel is kétséges. Másik, bár költségesebb, de igen jó megoldás, ha a kiállítandó kéziratot, illetve írást, jól megválasztott műanyag oldattal bevonjuk. Olyan oldatot kell használni, amely nem ártalmas sem a papírra, sem a tintára vagy grafitra, és a kiállítás után egy-