Illés László szerk.: Irodalom és múzeum. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 11. Népművelési Propaganda Iroda Kiadó,Budapest, 1974)

II. A MÚZEUM KÖZMŰVELŐDÉSI MUNKÁJÁRÓL - Kiállítások - Baróti Dezső: Irodalom a tér dimenzióiban

RÉSZLET JÓZSEF ATTILAKi ÁLLÍTÁSUNKRÓL (SZELÉNYI LÁSZLÓ FELVÉTELE) jár, hogy az igénybe vett illusztrációk, de még az anyag bemutatásának a kiállítástechnika körébe tartozó eszközei (amelyeknek kisebb vagy nagyobb mértékben szintén önálló esztétikai jelentésük van) elvezetnek a művektől, és attól független, sőt arra ránehezedő önállósult esztétikai élményt adnak. Ez a probléma azonban a kiállítások ,,nyelvezeté

,!-nek jelentéstani problémáihoz vezet el, s ezért majd később próbálunk elmélyedni benne. Előbb még az irodalmi kiállítás egyéb típusaira kell további pillantásokat vetnünk. 4. A nagyobb irodalomtörténeti egységeket bemutató kiállítások Ezeknek többféle típusa van. Lehetséges például egy-egy írói csoport, irodalmi folyóirat, mozgalom, stílusirányzat vagy egy egész irodalomtörténeti korszak bemutatása. A Petőfi Irodalmi Múzeum ilyen „kollektív" kiállításai sorozatában mutatta be pl. a modern magyar irodalom egyik bölcsőjét jelentő nagy folyóiratot, a Nyugatot, mártír íróink életművét, legutóbb pedig a magyar szocialista irodalom kezdeteit. Tapasztalatunk szerint az ilyen, egy-egy író sajátos világán túlmutató kiállítások akkor a legsikeresebbek, ha aránylag kisebb egységeket akarnak áttekinteni. Az írók és a művek egyedi jellege, különössége ilyenkor a dolog természete szerint azonban szükségképp háttérbe szorulhat s az egyes művek esztétikuma megsejtetésének lehetőségei is meglehetősen korlátozottak.