Illés László szerk.: Irodalom és múzeum. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 11. Népművelési Propaganda Iroda Kiadó,Budapest, 1974)

II. A MÚZEUM KÖZMŰVELŐDÉSI MUNKÁJÁRÓL - Kiállítások - Baróti Dezső: Irodalom a tér dimenzióiban

éldegélte szerény életét. És az ilyen példákat még szaporíthatnánk. A pszichológus, a szociológus vagy az irodalomtörténész számára persze az ilyen negatívumok is érdekesek lehetnek, de az átlagos látogató, különösen, ha semmiféle magyarázatot nem kap, alig tud mit kezdeni a látottakkal. A nagy írók egykori környezetének múzeumjellegű megóvása mégsem indokolatlan. Nemcsak a kegyelet miatt. Az elmondottak ellenére is úgy kell tekintenünk rájuk, mint teljes hagyatékuk egyik, ha nem is a legértékesebb és legjellemzőbb részére. Az ismeretterjesztésre is gondoló irodalmi muzeológiának azonban csak egyik, mondhatnánk szélsőséges esetét képviselik s már azért sem jelentenek nagy gondot, mert nálunk, sajnos, kevés író otthona maradt meg eredeti állapotában. Ami kevés megmaradt, azt érdemes megbecsülnünk. Már csak azért is, mert mi, magyarok, történelmünk viszontagságai, s talán még inkább íróink szegénysége, nemegyszer plebejusi életformája miatt, alig néhány hiteles, vagy azt legalább megközelítő írói otthonnal rendelkezünk. 2. Kiállítások az írók egykori otthonaiban Az idő rombolásának, vagy ahogy egy szemléletes képpel mondani szokták, vasfogának leginkább természetesen az épületek álltak ellen. Az utóbbi évtizedekben különösen sokat tettünk az olyan házak, lakások megmentésére és rekonstruálására, amelyekben valamelyik nagy írónk életének egy-egy szakaszát töltötte el. Az író közvetlen környezetével való intim kapcsolat, a most, a mában is felénk sugárzó itt-lét és az egykori lét kettősségét ilyenkor ugyan jórészt csak a puszta falak sugározzák. De ez is a semminél több, valami, s a falak által körülhatárolt tér különben is benépesíthető. Mivel az otthon és a környezet teljesen hiteles rekonstrukciója csaknem reménytelen feladat (hiszen az egykori berendezésről a legtöbb esetben semmiféle pontos leírás sem maradt fenn, s maguk a berendezési tárgyak is szerteszóródtak), a puszta falakon kívül ilyenkor legfeljebb csak néhány, valamikor az író tulajdonában volt eredeti bútordarab, emléktárgy adhat vissza valamit a teljes épségükben megmaradt írói otthonok varázsából. A hitelességből áradó intellektuális és érzelmi kapcsolat elvesztése mégis hatásosan és tanulságosan pótolható, mert a rendszerint csak a pálya egyetlen szakaszát s annak is csak az intimszféráját megmutató otthonok rekonstrukciója helyett az író egész pályájára való kiállításszerű kitekintéssel adhatunk kárpótlást. Az író világának bemutatása ebben az esetben a szélesebb környezetét bemutató, akár külön egységet képező helytörténeti, művelődéstörténeti kiállítással bővíthető. Ilyen megoldás mellett különösen az szól, hogy ezek hiteles anyaga általában könnyebben összegyűjthető, mint az író személyes emlékei. A megoldás a helyi adottságoknak megfelelően többféle típusú lehet, s a lehetséges típusokat múzeumunk idestova két évtizedes gyakorlatában is variáljuk. Bármiből is álljon azonban össze, amit ilyen esetekben bemutatunk, valójában az író egykori otthonában rendezett kiállításokról van szó, ezért esztétikai problémáik is jórészt azonosak. 3. írói emlékkiállítások Kiállításaink legnagyobb része egy-egy író pályájához, életművéhez kapcsolódik, és sok esetben az évfordulók során szokásos országos megemlékezések szerves részét képezi. Múzeumunk az elmúlt két évtizedben számos ilyen, rendszerint néhány nagyobb termet betöltő kiállítást rendezett, többek között