V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)

BODOLAY GÉZA: Barátság, szabadság, szerelem — Petőfi eperjesi utazása

zat, amely a nyelvből indul ki, s nem feltételezi ritmusideálok eleve létezését, csak azt vizsgálhatja, hogy a beszédhangok egymásutánjában mi válthat ki ritmusélményt a hallgatóból, illetve olvasóból. Nyilvánvalóan elsősorban a nyomatékos, hangsúlyos szótagok több-kevesebb rendszerességgel visszatérő ismétlődései, s nem a hosszúság-rövidség váltakozása. Horváth János a Rendszeres magyar verstanban még nem idézi olyan határozottan Négyesyt, mint a Vitás verstani kérdésekben, s úgy tűnik, korábban erőteljesebben hangsúlyozta még, hogy ..verstani készültség nélkül" a szótagmérő rendszer ritmusát felfogni nem lehet, azaz „laikus" számára a hosszúság és a rövidség váltakozása nem jelenthet ritmusélményt. Ezt érezte Petőfi, amikor köztudomásúlag nem vigyázott a kortárs kritikusok által olyan fontosnak ítélt jambusi képletekre. Jobb füle volt, mint azoknak, akik a rövid-hosszú szótagok kínosan pontos váltogatásában vélték felfedezni a jó ritmust. Petőfinek volt igaza, s ez is hozzátartozik vers-forradalmához. A jambusokat verseiben csak akkor vesszük észre, ha a hangsúlyok elhelyezése itt-ott felhívja rájuk a figyelmet. Horváth János lépten-nyomon belebotlik Petőfi „szabadosságaiba". Idézi a Csatábant, megállapítva, hogy „Petőfi e tekintetben is szabadabb mozgású", mert még a sorzáró szótagok sem jambusok nála. így az a szerintem vitatható tétel sem alkalmazható rá, hogy „az egyértelműen jambikus sorvég visszamenőleg (rekurzíven) határozza meg a sor ideális lejtését"/'

1 Másutt Horváth a Petőfi-versek „alkalmi átmagyarosodásá"-ról beszél, majd pedig megállapítja, hogy „Petőfi e szótaghosszító licentiákat annyira közérvényűeknek tudja, hogy mikor könnyen tehetné sem igyekszik lemondani róluk. Se helyett sem-et írhatna, van-e helyett van-é-t, neki helyett néki-t. .. de azt feleslegesnek tartja: neki az érdekelt rövid szótagok anélkül is hosszúaknak számítanak azon a helyen.

42 Számomra ez a jelenség nem azt bizonyítja, hogy Petőfi hosszúaknak számította e rövid szótagokat, hanem azt, hogy a másik, tagoló ritmust érezte meg, amely a hosszú-rövid szótagok váltakozása nélkül is jelentkezik, s ezért nem tartotta fontosnak a verslábak pontos megvalósítását. Az ún. jambikus lejtésű versekben a szabadabb tagolódás következtében megnő a rím szerepe, mint ezt mások megállapították már.

13 A beszédhangsúly szerinti ritmusegységek (maradhatunk talán változatlanul a tagoló versben is az ütem, vagy versütem elnevezésnél: a sorok tehát ütemekre tagolódnak) az ütemegyenlőség sokat emlegetett törvénye szerint lehetnek egy-négy szótagosak, ritkán még ötödmagával is alkothat ütemet a hangsúlyos szótag. Olyan sorok ritmusát keresve pl. mint a Mi kék az ég következő sorai: Hangos / pacsirta / fütyörész, Dalával a / napot / kicsalta, A nap rá / gyönyörködve / néz nem sokat mond, véleményem szerint, annak a megállapítása, hogy bennük a következő jambikus mérték található: / u — / uu / u / u — / / u — / u — / u u — / — u / / u — / il Magyar Irodalmi Lexikon (Bp. 1965.), „ritmus" címszó. 42 HORVÁTH: Rendszeres magyar verstan. 133. és 145. 43 KISS FERENC: József Attila ritmikája. ItK. 1956. 416. — VARGYAS LAJOS: Magyar vers — magyar nyelv. Bp. 1966. 215.