V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)
KISS JÓZSEF: „Művész és költő!" — Petőfi megválása a pápai kollégiumtól
össze", 23 s Jókai emlékezése, melyben a pápai iskolaévről szólva így írt: „Mindegyikünknek volt saját kedvenc szenvedélye: Orlaié a költészet, Petőfié a színpad, az enyim a festő ecset." 2/ * Éppen azért indokolt, hogy közelebbről szemügyre vegyük a Pápán 1842 tavaszán-nyarán tartott színielőadásokat s azt a szerepet, amelyet a színészetért rajongó költő fejlődésében, művészi útkeresésében játszhattak. A Komáromy Samu—Szákffy József igazgatása alatt működő győri színtársulat pápai vendégfellépéseiről a Petőfi-irodalom alig tud többet, mint amit Orlai emlékezéseiben a Szín és való c. költemény, a Képzőtársaság évvégi pályázatán jutalmazott „ballada" keletkezési körülményeivel kapcsolatban említett, tehát, hogy Petőfi „e kitűnő társaság előadásaitól el volt ragadtatva, s különösen is annak egyik jeles nőtagja iránt mélyen érdeklődött." 2ü (Ennek a vonzalmának és azt követő kiábrándulásának történetét dolgozta fel az említett költeményben.) Orlai ezzel kapcsolatban azt is elmondja, hogy az előadásokról Kozma Sándor, Petőfi osztálytársa bírálatokat (tudtunkkal csak egyetlen egyet) küldött a Regélő Pesti Divatlapnak, s egy ízben megengedte Petőfinek, hogy a szóban forgó Sz. színésznőről (Szathmáryné Farkas Lujza) szóló részt ő írja meg helyette. 2ti Nos, ez a Leveldi Sándor aláírású pápai „színi levél" a folyóirat jún. 12-i számában meg is jelent, 2 ' s tudtunkkal egyetlen krónikája az együttes itteni működése első, kb. május 25-éig tartó szakaszának. Megtudjuk belőle, hogy az említett társulat 1842. ápr. végén kezdte meg pápai szereplését, s május elejétől bérletet is hirdetett. A beszámoló nagyobb részét a színészek egyenkénti bemutatása, bírálata tölti ki, az összteljesítményre csak egy-két, mind a műsort, mind a játékot meglehetősen elmarasztaló mondat jut. Kozma elsősorban Szathmáryné játékát dicséri — a fentiek szerint Petőfi szavaival —, továbbá a két igazgatóét; de mindhármuknál talál kifogásolni valót is. Másokat szigorúbb bírálattal illet vagy éppen csak megnevez. A darabokról vagy előadásokról főként egyes alakítások kapcsán szól, így a műsorra -— egyes, cím szerint kiemelt darabokon kívül — csak néhány említett főszerepből következtethetünk. A színlapok közül tudomásunk szerint egyetlen egy sem maradt fenn, de megvan a pápai Főiskolai Nyomda egykorú megrendelő-könyve, 28 amely — kevés kivétellel — az ott nyomtatott színlapok címét is napról-napra feltünteti. A könyv adataiból majdnem hiánytalanul rekonstruálható a győri színház 1842. ápr. 23.—jún. 26. közötti vendégfellépéseinek mintegy 40 előadásra tehető változatos programja. Valószínű, hogy Petőfi ezt a műsort kezdettől fogva élénk figyelemmel kísérte, a sűrűn kiadott szín23 Uo. 345. 24 JÓKAI: i. m. I. k. 221. 25 ORLAI: i. m. 344—345. 26 Azt, hogy az Orlaitól emlegetett Sz. színésznő Szathmáryné volt, ugyancsak ebből a bírálatból tudjuk. — Orlai emlékezését mintegy hitelesíti az a tény, hogy a Szín és valót mint jutalmat nyert költeményt éppen Kozma Sándor szavalta el a Képzőtársaság évvégi örömünnepén: 1. az egykorú „Örömünneprend" (örömünnepi műsor) eredeti példányát: Ref. Egy. ker. Kt., Pápa, ill. fakszimiléjét: ENDRÖDI SÁNDOR: Petőfi napjai a magyar irodalomban. Bp. 1911. II. sz. mell. 27 Regélő Pesti Divatlap 1842. 47. sz. 372—373. 28 „Megrendelések Könyve. 1841—1860." (Ref. Egyh. ker. Kt., Pápa), 1. az 1842. ápr. 22-től jún. 26-ig terjedő bejegyzéseket. Ennek az üzleti könyvnek a színlapmegrendelési feljegyzéseiből egyébként kitűnik, hogy a múlt század negyvenes éveiben az akkor mintegy 16.000 lelket számláló város évről-évre több hónapon át adott kenyeret különféle vándor színtársulatoknak. Ezek az adatok színháztörténeti irodalmunkban — tudtommal — ismeretlenek.
