V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)
KISS JÓZSEF: „Művész és költő!" — Petőfi megválása a pápai kollégiumtól
lapokat kíváncsian tanulmányozta, s több előadást — mint a Szín és való hátteréül és forrásául szolgált, Orlaitól elbeszélt eset tanúsítja •— már április— május folyamán megtekintett. 29 A bírálatban cím szerint megnevezett „Egy pohár víz" c. darabon kívül, melyben Szathmáryné játéka — valószínűleg ápr. 30-án 30 — „a fondor hercegnő" (ti. Malboroughné) szerepében „teljesen kielégítő volt", bizonyára megnézte az idősb Dumas híres „Kean; vagy: Könnyelműség és lángész" c. darabját (máj. 17.), mely tárgyánál, híres színészhősénél fogva érdekelhette, s talán más előadásokat is. Találgatásokba azonban nem kívánunk bocsátkozni. Valószínű, hogy egy alapos, az egész műsorra kiterjedő vizsgálat a társulat működésének már e korai, ápr. végétől jún. elejéig tartó szakaszára nézve is érdekes kapcsolatokat, tárgyi, eszmei hatásokat tárhatna fel, de ez meghaladná a jelen dolgozat kereteit. Egyébként azonban az a benyomásunk, hogy Petőfi nagyjából úgy ítélte meg a győriek játékát, mint a színi levél írója, Kozma, aki véleményét a bírálat végén e mondatban foglalta össze: „Színészeinket jobb oldalokról említem, de ha valaki a mondottakból következtetné, hogy tán előadásaikkal meg vagyunk elégedve, felette csalatkoznék, mert tán 20-ra menendő előadásaikat általános hanyagság jellemzé." Ügy gondoljuk, hogy Petőfinek Orlaitól említett „elragadtatását" is inkább Szathmáryné vonzó megjelenése, mint az előadások színvonala váltotta ki. Ezzel szemben szinte önként kínálkozó, meggyőző összefüggésekre bukkanunk Egressy Gábor jún. 11—19. közötti pápai vendégszereplése nyomán, melyről a Petőfikutatás mindeddig nem vett tudomást. Mielőtt azonban erre a nemcsak Petőfi fejlődése szempontjából jelentős, hanem Pápa történetében is nevezetes eseményre rátérnénk, szükségesnek látszik felvetni a kérdést: hogyan szabályozták az egykorú iskolai törvények a tanulók színházlátogatását? Tudjuk, hogy ez az iskolai rendtartás értelmében Magyarországon II. József felvilágosultabb rendelkezései után általában tilos volt. A kollégium ún. „Felvételi Könyv"-ének 31 elejére bemásolt törvények, melyeknek tudomásul vételét és elfogadását az iskola minden újonnan felvett tanulójának, így az 1841/1842. tanév elején Petőfinek is saját kezű aláírásával kellett igazolnia, a II. rész (A felsőbb tanulókat illető törvények) IX. fejezetében kimondják, hogy a színház — a kávéházakkal és bálházakkal együtt — a diákok számára tiltott hely s ezek látogatásának büntetése az első esetben 2 pft, a 2—3. esetben ezen felül bezárás és a szülők értesítése, a 4. esetben pedig eltanácsolás (azaz kicsapás). Ez a rendtartás azonban — kelte szerint — még 1836-ból való, és Petőfi beiratkozása idején már több vonatkozásban elavult (pl. egész sor intézkedést tartalmaz a bentlakásnak 1840-ben hosszabb időre megszüntetett intézményével kapcsolatban). Sok jel mutat arra, hogy ezt a határozott színházlátogatási tilalmat 1836 óta enyhítették, nem tekintették a kávéházba járással vagy bálozással egyenlő elbírálás alá eső vétségnek, s ha tán formálisan nem is oldották fel, e téren jóindulatú elnézést tanúsítottak. Jókai Mór ugyan azt írja, hogy egész pápai iskolaéve alatt nem látott egyetlen egy szép női arcot sem, az iskolai fegyelem olyan puritán életre kényszerítette; 32 29 Az a színilevél ugyanis, melynek egy részletét a fentiek szerint ő fogalmazta, az említett előadások dátumából következtetve, május vége felé készült. 30 A bírálat a dátumot nem jelöli meg, de feltehetőleg Szathmáryné jutalomjátékáról van itt szó, ennek színlapját pedig az említett megrendelő-könyv szerint (mely ezúttal a darab címét nem adja meg) ápr. 30-án nyomták. 31 A „Felvételi Könyv"-ről 1. 17. sz. jegyz. 32 JÖKAI MÖR: Az én kortársaim. (1893.) Az én életem regénye c. kötet (Bp. 1912.) 164.
