V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)
KISS JÓZSEF: „Művész és költő!" — Petőfi megválása a pápai kollégiumtól
október második felében, megint útba ejtette Dunavecsét, s ekkor is kérlelték, hogy folytassa iskoláit — sőt valamelyes, nagy szegénységükhöz mért csekély anyagi támogatást is ígértek neki. 8 Tisztában volt tehát azzal, hogy ha megint szülei ellenére cselekszik, valóban kétségbeejti őket, s az újabb — sorrendben immár a negyedik — szakítás talán végleges és jóvátehetetlen lesz. Egyelőre ez tartotta vissza minden elhamarkodott lépéstől, és a tanév elejére Pápára érkezett. De hogy kétségek között, tétovázva állt meg a kollégium kapujánál, az említett, Szeberényihez intézett leveléből is kitetszik, mely szerint Pápára jövetele előtt az a „szörnyű omen"-e volt, hogy „nagy változás" történik vele. Tudjuk, hogy az efféle balsejtelmek nem véletlenül szoktak teljesedni, hanem az érdekelt személy többé-kevésbé ösztönös közreműködésével. Persze, bizonyos szerep a véletlennek is juthat. Ilyen volt Petőfi esetében az, hogy éppen cz idő tájt, október 16-án kezdte meg székesfehérvári előadásait Szabó József és Török Benjámin vándorszínész-társulata, 0 a Dunavecséről Pápa felé tartó Petőfi útja p e dig ezen a városon vezetett keresztül. Bizonyosan felkereste hát a színészeket, akik között ismerősei is lehettek, 10 s a jelek szerint meg is állapodott az igazgatókkal, hogy ha Pápán nem talál kedvező körülményeket, visszatér hozzájuk. Erre már a Szeberényi-féle levélből is lehet következtetni, melyben küszöbön álló, immár harmadszori színésznek állásáról a bizonyosság hangján szól, s egyúttal abból a gyorsaságból és céltudatosságból, amellyel ezt megvalósítja: november 2-án, a levél keltének napján elindul, a Bakonyon át, Veszprém érintésével Fehérvárra gyalogol s „A bársony cipő" c. darab 5-i előadásának próbáin már részt vesz; 11 ekkor ugyan még nem lép fel s pár napig mint súgó működik, de „A párisi naplopó" nov. 10-i előadásának egyik inas-szerepét már ő játssza. 12 Az a Szeberényinek küldött kecskeméti levele pedig, amelyben színészélete első hónapjairól számol be, szinte félreérthetetlen utalásokat tartalmaz Pápáról való távozásának előkészített voltára: „. . . fájdalom- s örömtelt szívvel értem Fej érvárra, hogy Szabó József igazgató (derék) társaságába felvétetem. Örömmel mentem oda, mert a pálya várt rám, mellyért élek, mellyért lélekzem; — de fájdalommal is, mert tudtam, hogy e lépés villámcsapás lesz szüleimre." 13 Orlainak hátrahagyott levelében azonban másként adja elő a történteket. Ennek szövegét nem ismerjük ugyan, mert 1849-ben elkobozták a címzettől, de Orlai két különböző helyen és időpontban egymástól függetlenül annyira hasonlóan idézi éppen a bennünket ezúttal leginkább érdeklő részletet, hogy közlését hitelesnek kell elfogadnunk. „Bár mit vagyok inkább képes elkövetni — így idézi Petőfit az ötvenes évek elején Gyulai Pálnak küldött feljegyzéseiben —, mintsem hogy azt tegyem, hogy szegény szüleim nehéz keresményét elfogadjam, s mint hogy más menedékem nincs, 8 ORLAI: i. m. 351. 9 FEKETE S ANDOR: Petőfi, a vándorszínész. Bp. 1969. (Irodalomtörténeti Füzetek 64.) 38. 10 Magát Szabó igazgatót is ismerhette már, aki korábban, a költő nemzeti színházi statisztáskodása idején, „kardalnok" volt ugyanott (1. FERENCZI i. m. I. k. 269, jegyz.). 11 NÉMETHY GYÖRGY: Visszaemlékezések Petőfire. Pesti Napló 1882. szept. 6. regg. k. 1; vö. még FEKETE: i. m. 55—61. 12 FEKETE: i. m. 51—61, ill. KISS JÓZSEF—MIKLÓS DEZSŐ: A „második inas"-tól a „könyváros"-ig. (Petőfi szerepei a székesfehérvári színpadon.) A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1969—70. 122—124. (Az újabban előkerült eredeti színlap adatával.) 13 Petőfi Sándor levelezése c. i. m. 15.