V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)
KISS JÓZSEF: „Művész és költő!" — Petőfi megválása a pápai kollégiumtól
feldobtam azért sipkámat, s a merre schildje esett, arra indultam." 1 ' 1 Azaz Orlainak — a fentiekkel éppen ellentétesen — azt írta a költő, hogy konkrét cél nélkül, vaktában távozott a városból. Az összes rendelkezésre álló adatokat mérlegelve arra kell gondolnunk, hogy Orlait, a rokont szándékosan tájékoztatta így, elhallgatva előtte újabb, immár kézzelfogható alakot öltött színészi terveit. 15 Szeberényihez őszintébb lehetett: ő nem volt rokona s messze, Trencsén megyében nevelősködött, tehát szüleivel nem kerülhetett kapcsolatba. Előtte, Orlain kívül talán egyetlen ekkori bizalmas barátja előtt, tulajdonképpen csak azt igyekezett elleplezni, ami a saját tudatáig sem jutott el egészen, ti. hogy az iskola folytatásának nem látja értelmét: az ő céljai, eszményei egészen más síkon valósulhatnak csak meg. Ez a magyarázata annak a türelmetlenségnek, amellyel Pápán ügyeit intézi: jóformán el sem kezdődött a tanítás, a diákok még csak szállingóznak a kollégiumba, s ő máris arra a következtetésre jut, hogy Pápán megélhetése nincs, színésznek kell állnia. Orlainak azt írta, hogy a Horváth István ügyvédi irodájában remélt alkalmazástól elesett, mert az ügyvéd — ígérete ellenére — egy rokonát. Saáry Dienes jogászt fogadta fel helyette. 10 Nem vonjuk kétségbe az adat hitelét (Saáry egyébként csakugyan éppen ebben az évben került a jogászok közé), 1 ' de úgy véljük, Petőfinek szinte kapóra jött ez az eset, mert a felelősséget — szülei, Orlai és önmaga előtt egyaránt — a „végzet"-re hárította („Lássuk, mit ád a végzet" — írja Szeberényinek) ; s aztán, nem várva meg Orlai érkezését sem, kitérők és hosszabb pihenők nélkül egyenesen Fehérvárra ment. Éppen egy esztendővel előbb, amikor tanulni akart, makacsabb volt: előbb Sopronban, majd Pozsonyban próbálkozott, s amikor itt sem sikerült a szükséges feltételeket megteremtenie, Pápára gyalogolt. 18 Ezúttal azonban lényegesen megváltozott viszonyok közt kellett a továbbtanulás kérdésében állást fogalnia. Szeberényihez intézett, ismételten említett levele érdekes tükre ekkori zaklatott, meghasonlott lelkiállapotának. A sötét kétségbeesés hangját, mellyel elhatározását bejelenti, hhíeleii lt reménykedés optimista izgalma váltja fel, 19 az átmenet mindössze egyetlen mondat: „Mondjam-e, hogy nemcsak a mindennapi kenyér keresése célom (mert úgy kocsissá vagy béressé lennék, s bizonyosabb kenyeret eendném), hanem hogy magasabbra törekszem, s a célt szemem elől soha elveszteni nem fogom". S ezután következnek a híressé vált, a Petőfiirodalomban olyan gyakran idézett sorok: „Művész és költő! barátom, mint hevülök. De már rég meg van mondva, hogy én középszerű ember nem leszek: aut Caesar aut nihil." H OSzK Kézirattár, Fond VII. 152. sz. 8. — A másik idézet: „lelkiismeretem meg nem engedi, hogy nehéz keresményekből [ti. a szülőkéből — K. J.] csak egy garast is elfogadjak, s miután Pápán táplált reményeimben csalódtam, mit tehettem egyebet, mint fölvettem sipkámat, s a merre sildje esett, arra indultam." (ORLAI: i. m. 351—352.) A múlt idő hosználatából arra lehet következtetni, hogy mégsem Pápán hagyott, hanem már elindulása után valahonnan (Székesfehérvárról?) küldött levelében írta ezt Petőfi; Orlai — úgy látszik — erre már nem emlékezett. 15 FEKETE (i. m. 60—61) is kételkedik abban, hogy Petőfi találomra indult volna el Fehérvár felé. 16 ORLAI: i. m. 351. 17 Saáry Dienes 1841-ben, 18 éves korában 3. éves bölcsésznek iratkozott be Pápán (1. Dunántúli Ref. Egyházkerületi Könyvtár, Pápa — az alábbiakban Ref. Egyh. ker. Kt., Pápa —. „Felvételi Könyv 1834—1860", 587. sorsz. alatt); 1842/43-ban 1. éves jogász volt. 1« L. Szeberényi Lajoshoz írt, 1842. Jul. 7-én kelt levelét, Petőfi Sándor levelezése c. i. m. 12. 1!' A nov. 2-i levél ellentmondásos voltára FEKETE is utal (i. m. 35—36).
