V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)
SOLT ANDOR: Amikor Petőfi statiszta volt... — Két hónap a Pesti Magyar Színház történetéből
Vegyük mármost — a könnyebb áttekinthetőség kedvéért műfajonként csoportosítva — kissé közelebbről szemügyre az általunk vizsgált időszakban előadott drámákat. (Az előbb említett, gyenge, megbukott darabokat mellőzzük.) A lehetőség szerint megszólaltatjuk a kortárs-kritikusokat is, hogy némiképpen ezzel is érzékeltessük: milyen helyet töltöttek be színi kultúránkban ezek a nagyobbrészt ma már alig ismert művek, hogyan fogadta őket a közönség, hogyan éltek a kor irodalmi-kritikai tudatában. Kezdjük a sort a vidám műfajokkal. A vígjátékok egytől-egyig ügyesen bonyolított, hatásosan szórakoztató alkotások. Edouard-Joseph-Ennemond Mazéres (1796—1866), Jean-François-Alfred Bayard (1794—1852) és társszerzője, Émile-Louis Vanderburch (1794—1862) a Seribe vezérlete alatt dolgozó bulvár-drámaírók csoportjához tartoztak; a Fiatal férj és a Párisi naplopó a könnyed, szellemes francia társalgási daraboknak voltak első fecskéi a magyar színpadon. Ez utóbbi különösen nagy közkedveltségnek örvendett, mind Toldy, mind Bajza tetszését kivívta 42 , s még hosszú ideig műsoron maradt. A németek közül első helyen Ludwig Deinhardstein osztrák írót (1794—1859), a 30-as években a bécsi Burgtheater művészi vezetőjét kell említenünk. Ebben az időben magasra csapott az ún. „művész-drámák", köztük is elsősorban a „színész-drámák" divatja 4 ' 5 , s a nem nagy igényű, de művelt és ízléses bécsi szerző, Garrick Bristolban c. darabja is ezek sorába tartozik. Témája eredeti: Garrick, a híres angol színész, dr. Johnsonnak, a tekintélyes kritikusnak maszkjában gyógyít ki egy gazdag bristoli polgárt dilettáns írói ambícióiból és leckézteti meg színészellenes magatartásáért, egyben tehetséges, de szegény költőbarátját sikerhez és kedvese kezéhez juttatja. Csató Pál prózában fordította az eredetiben verses művet, de sikerült annak derűs hangulatát megőriznie ; a Honművész annyira lelkesedett a darabért, hogy kijelentette: így kellene íróinknak vígjátékot írni 44 . A másik három német szerző művei (Kotzebue: A pajkos pesti jurista, Töpfer: Falusi egyszerűség, Hut: Ên voltam) durvább szövésűek, inkább vaskos helyzetkomikumon alapuló bohózatok, de nem kevésbé hatásosak. Kotzebue érzelgősen moralizáló színművei, amint ezt a Szerelem gyermekének bukása is mutatta, már kikoptak a műsorból — nem így vígjátékai és bohózatai. Vörösmarty, hogy a német színműirodalom hatása alól felszabadítsa színi életünket, lankadatlanul harcolt a már közel félszázados Kotzebue-kultusz ellen, de ő sem tagadhatta, hogy elmésen tud mulattatni 45 . Toldy Ferenc pedig A pajkos pesti juristához koncepciójában egészen hasonló Pajzán ifjú (Der Wildfang) c. darabjával kapcsolatban így lelkesedett: „Egyike Kotzebue azon kimeríthetetlen comicai erű vígjátékainak — helyesben: bohózatinak — mit, bár számtalan alakban utánoztatva, még ez újabb darabok mellett is, eredeti vidor életöknél fogva, minden színeken fentartották magokat." 46 A hamburgi Karl Töpfer (1792—1871) 42 Lu. Athenaeum 1837. II. félév 38. sz. november 8. 608. h., illetőleg uo. 1838. II. félév 49. sz. december 13. 783. h. 43 Hogy csak néhányat idézzünk: SZIGLIGETItől a Vándorszínészek, Egy színésznő és a Liliomfi; NAGY IGNACtól a Vendégszerep; BETHLEN FERENC előbb említett Én c. vígjátékának is egy, a színpadtól visszavonult színész a főhőse. A külföldi darabok közül: BAYARDTHÉAULON: Agg színész és leánya, BAUERNFELD: Két színész, DESNOYER-LABAT: Egy színész élete és i. t. A legsikerültebbet, DUMAS Kean-jét már érintettük, a továbbiakban visszatérünk rá. 44 Honművész, 1838. 87. sz. november l. 685. 45 VÖRÖSMARTY MIHÁLY: i. m. 69. 46 Athenaeum 1838. I. félév 35. sz. május 3. 560. h.
