V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)
SOLT ANDOR: Amikor Petőfi statiszta volt... — Két hónap a Pesti Magyar Színház történetéből
kott; a közönség elégületlenségét szokatlan hangokban nyilvánítá" — olvashatjuk a Honművészben'''' ; Szentpétery, aki eléggé meggondolatlanul jutalomjátékául választotta, az előadás végén sírva fakadt és bocsánatot kért a közönségtől, a szerző szégyenében el akart bujdosni. 3a Csendben múlt ki Kunoss Endre Istenítélet c. történeti szomorú játéka. Az Athenaeum ekkor már nem közölt színi kritikát, de a Honművészben Kiss Iván, a Pesther Tageblattban Frankenburg Adolf, a Hasznos Mulatságokban Nagy Elek egyhangúlag lehúzták. 35 Először és utoljára játszották Pesten Kotzebue Szerelem gyermeke c. „érzékeny játékát". Szinte érthetetlen, miért rántották elő ezt a minden tekintetben teljesen avult — már Kelemen Lászlóék 1791-i műsorában is előforduló — darabot. „Ilyen silányságot bajos végighallgatni — tiltakozott a Rajzolatok ++ jegy mögé rejtőzködő kritikusa — mert ki fogna egy végtelen sivatagon keresztül fáradni, hol sem embert, sem napot nem lát; hol egy virágot nem talál a vándor minden keresése mellett." 37 Nem bukott ugyan meg, de gyenge osztályzatot kapott Bethlen Ferenc 38 Én c. egyfelvonásos vígjátéka. „A darab, ha Hősvári s Ágnes, neje közt folyt untató episod párbeszéd kihagyatik, s Hájfinak némely illedelemsértő kifejezései szelídíttetnek, a tűrhetők sorában első helyen állhat" — mondta róla a Honművész™. Négy előadás után le is vették a műsorról, hiába szerzett hozzá — a francia vaudeville-k mintájára — Szerdahelyi egy csinos duettet. Hasonló sors várt még Alexander Pius Wolf Caesario, a férfigyűlölő, Georg Friedrich Treitschke Mariana és Heinrich Clauren A viburgi hotel, vagy A gyapjúvásár c. drámájára. Ezek a késői német felvilágosodás érzelmesen moralizáló stílusában készült, nagyonis középszerű színművek a század első évtizedeiben még megéltek a színpadon — most már bizony senkinek sem kellettek, s hamarosan lomtárba kerültek. Egészében tekintve azonban nem ezek a sötét foltok jellemzik a műsort. Irodalomtörténetírásunk gyakran esett abba a hibába, hogy egy színház teljesítményét kizárólag irodalmi szempontok szerint mérlegelte, s nem vette figyelembe, hogy a polgári színház a költőiség és színszerűség vitájában szükségszerűen ez utóbbi mellé kellett hogy álljon. A költőiség persze jó dolog, s a drámairodalom klasszikusai éppen azzal alkottak maradandót, hogy a színi hatást összhangba hozták vele; de ha egy színház a XIX. században csak abszolút értékű drámákra korlátozta volna játékrendjét, hamarosan csődbe került volna. Goethe 26 éves színigazgatói működése alatt Shakespeare 9 művét 46-szor, Schiller 14 művét 174-szer, viszont Iffland 31 művét 206-szor, Kotzebue 69 darabját pedig 410-szer adatta elő'' 0 ; s egy más példa: a bécsi Burgtheaterben 1784 és 1913 között Iffland 39 darabja 1329, Kotzebue 114 darabja 3593 alkalommal került előadásra/' 1 A múlt század színi viszonyainak ismeretében bátran mondhatjuk, hogy a Pesti Magyar Színháznak semmi oka sem volt szégyenkeznie: műsorának háromnegyed része semmivel sem maradt alatta a kor átlagos színvonalának, sőt — ha tekintetbe vesszük a kedvezőtlen körülményeket — afölé is emelkedett. 34 Honművész 1839. 32. sz. április 21. 256. 35 Ld. RAKODCZAY PÄL: Egressy Gábor és kora. Budapest, 1911. I. k. 35. 36 Honművész 1839. 30. sz. április 14. 237—238. — Pesther Tageblatt 1839. 87. sz. április 12. «06. — Hasznos Mulatságok 1839. I. félév 29. sz. április 11. 37 Rajzolatok 1839. 27. sz. április 7. 216. 38 BETHLEN FERENC: (1801—1875), az ismert erdélyi főúri család egyik tagja; a magyar színészet pártfogója, műkedvelő drámaíró. 39 Honművész 1839. 25. sz. március 28. 197. 40 GÜNTHER ZIEGLER: Theaterintendant Goethe. Leipzig, 1954. 59. 41 RUDOLF LOTHAR: Das Wiener Burgtheater. H. és é. n. (Wien, 1934.) 56.
