V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)
MARTINKÓ ANDRÁS: Alkotásmód és kronológia
nyugodott le, mielőtt Vácra értek, a vers három számbajöhető keletkezési ideje közül (1847. júl. 1., 1847. dec., 1848. febr.) csakis az 1847. decemberi dátum esetében igaz. A magam részéről ki merem jelenteni: ha napra és tájegységekre lebontott meteorológiai feljegyzések lennének 1842—1849-ből, jó néhány tucat Petőfi-versnek napra pontos születését, keletkezését tudnánk megállapítani. Vegyünk példának olyan közönséges időjárási jelenséget, mint az esőt, vagy a havat. Az Ereszkedik le a felhő . . .-bői arról értesülünk, hogy Csekén, 1846. október 1—6-a közt valamikor egy éjjel „Záporeső csak úgy szakad". Pontos, Csekére vonatkozó korabeli meteorológiai feljegyzés birtokában napra megmondhatnék, melyik éjjel volt szakadó őszi záporeső. Mert hogy volt, hogy Petőfi állítása nem kitalálás, az bizonyos. Lám csak, Koltón ugyanez év okt. 26-a és nov. 5-e közt ugyancsak őszi eső esik, de (szinte tudományos pontossággal leírva) másféle eső: reggeli és szitáló („Kellemetlen / Őszi reggel. / Kedvetlen, borús idő. / Hulldogál az / Elvirított / Őszi tájra az eső"). Ahogy az is bizonyos, hogy 1845. nov. 25.— dec. 31-e közt Szalkszentmártonban volt egy „Vad téli éj", amikor „Sűrű hópelyhek" estek, s azokat a „szélvész" ragadta (Téli éj), — csak azt kellene tudni, melyik éjjelen dühöngött (a megadott időhatáron belül) ez a hóvihar. Az „esős", „havas" versek példáját még szaporítani lehetne, és szaporítani lehetne más, évszakot vagy más kisebb időszakaszt meghatározó jelenségek (szél, dér, köd stb.) kronológiai felhasználhatóságát — megbízható korabeli időjárási feljegyzések birtokában. Például: még „1846. nov. 7—10"-nél is pontosabb dátummal szolgálhatnánk a Világoskék a csillagos éjszaka . . . kronológiájához, ha tudnánk: Koltón e napok melyikén volt ilyen novemberi éjszaka, s aránylag olyan enyhe idő, hogy éjjel is „Tárva, nyitva a szobámnak ablaka", a hold (a fogyó hold) hajnal felé „ballag lefelé" a hegy mögé, amikor: „Hajnalodik". — De nemcsak meteorológiai jelzések vannak. Vegyünk egy más példát: a Temetőben (állítólag) a gödöllői temetőben születik, 1843 augusztusában. A költő ilyen — semmi esetre sem kitalált — részletekről tudósít: halottnak harangoznak, új gödröt ásnak egy új halottnak, miközben „gyászhanga" kíséri a most eltemétendőt, — s ugyanúgy ez év decemberében Debrecenben is „Temetésre szól az ének", s a halottat „Itt viszik az ablak alatt". Nos, egy bizonyosra vehető: mindkét költemény külső kerete valóság, és ha a debreceni nyomorúságos lakás — a katolikus kórházhoz közel esvén — sok hasonló menetet láthatott is, Gödöllő akkor még elég kis település ahhoz, hogy (ha a vers valóban ott született) könnyen kideríthető legyen: 1843 augusztusában melyik napon volt temetés úgy, hogy már egy új sírt is kellett ásni. — A sok „ha" és feltételes mód után lássunk most már néhány példát arra, amikor a versben jelentkező szemlélet, látvány, a külső világra való utalás, sőt egyáltalán a kép- és hasonlat konkrét eleme segít vagy egyenesen kényszerít az eddigi kronológia helyesbítésére, vagy legalábbis egy-egy cikluson belül pontosabb kronológiát tesz lehetővé. Mindjárt az egyik első nagy Petőfi-versben: a Hazámban címűben az elénk és — ami fontosabb — a külföldről vagy a „távolból" haza (azaz a Kiskunságba) lépő költő elé táruló látvány: az „Arany kalásszal ékes rónaság, / Melynek fölötte lenge délibáb / Enyelgve űz tündér játékokat" — nem lehet (1842-ben) októberi látvány. A vers korábban született, mégha szövegszerű leírása esetleg valóban később történt is meg. (Ahogy bárki nyakát teheti rá, hogy az Alföld, a Pusztán születtem . . .-féle versek csak május-október közt keletkezhettek.) Vagy: ott van a Kecskemétre, „1843. március 14-e előtt"-re keltezett Jön az ősz, megy a gólya már... kezdetű vers. Lehet, hogy Petőfi a verset (melyet több más népdallal együtt 1843. márc. 14-én küldött el Bajzának)