V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)
RÓNAY LÁSZLÓ: A Nyugat Petőfi-képe
Külön elemzi Hevesi András Petőfi lírájának egyik legnagyobb értékét, érzelmi gazdagságát, fűtöttségét, lendületét. ,,A legcsodálatosabb mutatványokat végzi szívével", ezzel a maga teremtette „szerszámmal". Szüntelen szenvedéllyel tájékozódik az adott világban, „egyre nagyobb, egyre egyetemesebb érzésmotívumokat talál egyenlőség, szabadság, haza, emberiség, és szíve, ez a folyton növekvő, folyton gazdaguló szív hovatovább kitágul az egész tizenkilencedik századdá". De nem gyökérzik csak a múltban ez a költészet: modern is, s „aki figyelmesen nézi. egy új, még csak most tapogatódzó szenvedélyes és játékos emberiség körvonalait fedezi fel benne". — Itt mintha egy kicsit szubjektívvé válnék a kép: á „játékos ember", a „játékos Európa" ekkortájt divó jelszavai befolyásolták Hevesi Andrást, amikor Petőfi tudatos komolyságát is ebből a nézőpontból igyekszik megértetni és magyarázni. A Virginia Woolf, Huxley. Morgan regényekben feltárulkozó ironikus lebegés, a látszat-világ idillikus képe nagy hatást gyakorolt a fiatalabbakra, s Lovass Gyula néhány évvel később már egy új irodalmi élet- és létérzés körvonalait villantotta fel egyik tanulmányában, épp az elvágyódás és irónia képletéből kiindulva. 33 Petőfi költészete persze sokkal szenvedélyesebb, egyetemesebb és sokkal mélyebben gyökérzik az adott kor valóságában, semhogy időszerűsített irodalomszociológiai szempontok kizárólagos igazolásául szolgálhatna. Politikuma, forradalmisága hamarosan ismét mintájává válik a második világháború poklát sejtő, érző költészetünknek. Amikor a Magyar Csillagban Sőtér István visszaidézi a márciusi napokat, s Petőfi Jókaival való barátságát, illetve ennek a kései Jókai regényvilágban való tükröződését vizsgálja, a pszichológiai és filológiai elemzés finom szövetében megvillantja a márciusi gondolat igazi időszerűségét is; megállapítva, hogy Jókai magának is mítoszt teremtett Petőfivel, de hozzáteszi azt is: ..Legalább annyira teremtette magának e mítoszt, mint minékünk: de neki is ugyanannyira volt szüksége rá, mint a nemzetnek. Mert a nemzet azon a napon ugyanúgy felelt, mint Jókai, s ma is talán, vétkeink között, az akkori feleltre annyira dermedt szájjal, annak a napnak üdvösségéből élünk". 3 ' 1 A háború poklába zuhanó ország mind kevesebbet foglalkozhatik múltjával, s a Nyugat utódjában, a Magyar Csillagban is csak azok a nagyon nagy csillagképek szerepelnek, akikből erőt és kitartást remélnek meríteni a halállal szembenéző írók. Petőfi ezek közé tartozik. Még egyszer megvillan majd arcképe, mint az egyetemesség raffaeli példája'", majd az utolsó, róla szóló cikkben már a következő korszak szemléletét idézve, mint Ady közvetlen előfutáráé, a „hősi szerep" igézetében. 3 '' Összefoglalásul csak annyit mondhatunk, hogy Petőfi költészetének Nyugatbeli képe ugyanolyan bonyolult változatokat mutat, mint a lap egész szellemisége. A forradalmár és a humanista megközelítése épp úgy helyet kap benne, mint a teljes elutasítás gesztusa. De mint az igazi költészeteké általában, Petőfié is kiállta a próbát, s a lap utolsó korszakának szellemisége már teljes fényében, az eredeti hitelében ragyogtatta fel nagyságát. 33 Ld. pl. LOVASS GYULA: A játékos Európa c. tanulmányát az Ezüstkor 1943. I. számában. 34 SÖTÉR ISTVÁN: A márciusi barátság. Magyar Csillag 1943. I. 318. 35 BERNATH AURÉL: Petőfi és Rafael. Magyar Csillag 1944. 160. 36 SCHÖPFLIN ALADÁR: Petőfi és Ady. Magyar Csillag 1944. 233.
