V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)
RÓNAY LÁSZLÓ: A Nyugat Petőfi-képe
És innen már csak egy lépés Petőfi életének, egyéniségének elemzése a zseni-elmélet talajáról. Ezt valósítja meg Kuncz Aladár." Szép tanulmányában a költő lelki habitusát teszi vizsgálat tárgyává, s életművében az ideák egymásba kapcsolódó megvalósulását érzi a legfontosabbnak: ,,Minden zseniális műre áll Laplace meghatározása a felfedezésekről — amely szerint azok nem egyebek, mint különválva élő ideák összekapcsolásai". Kétségtelen, hogy a tanulmány azzal, hogy a művet kiragadja az élet és kor áramából, nagyon sok lényeges kérdést homályban hagy, illetve ezek megfelelését nem tartja feladatának. Valójában polémia is ez az írás: a sorok között Babits korábbi — és ekkorra meghaladott — Petőfijével vitázik, hiszen többször is hangsúlyozza, hogy Petőfi lelkialkata, mint a zseniké általában, rendkívül ..komplikált", összetett volt, szemben a Babits kialakította „egyszerű", természetes képpel. Ezt a mindent átfogni kész, a kor minden problémájára reagálni tudó, már-már misztikus magasságokba emelkedő lelkialkatot ragadja meg szép prózaversében Szép Ernő: Petőfi a földet az éggel összetűzte, mint a pusztai kútostor. Petőfi harmatos piros rózsa hajnalban. Petőfi mindig eszembe van, amikor odakinn Magyarországban a kerítetlen földön széjjel nézek. Tavaszon, mikor gólyát látok, mindig eszembe jut. Ha látom a vásárban a csacsit meg a juhászt, elnyilall a Neve eszméletemben. Ha a Szabadság szavát olvasom, a szó fölött röppen Petőfi neve. A szántó béresfiú éneke, az eke alatt hasadó föld csodálatos moraja, a szántás felett a láthatatlan pacsirta: Petőfi. Petőfi a szél, az ember dalával tova zeng, túl a halálokon. Petőfi homloka az ég, Petőfi szeme az óceán, Petőfi szája a vulkán. Petőfi nemcsak ö Maga, Petőfi a földön teremtő ember genie-je. Az ifjú örökkévalóság, az örökkévaló ifjúság, az élet édes boldogsága, az összevérzett rajongás, a szeretetreméltó szeretet, a minden szívből sütött tükrös óriás szív, a számtalan végtelen ember: Petőfi. Jó volna most a felhőkre szöknöm: onnét a magasból aztán egész emberséggel szólhatnék. (Petőfi) Schöpflin Aladár megjósolta, hogy „a Petőfi-kritika még csak most fog megkezdődni", s ezzel tulajdonképpen arra célzott, hogy a megújuló filológiai kutatásnak kell majd helyreállítania az igazi, hamisítatlan Petőfi-képet. Ennek első jelzése a Legenda című versről Földessy Gyula elemzése 23 s ugyancsak Földessy tollából a Petőfi és Shakespeare című tanulmány, amelyben Horváth János alapvető Petőfi-monográfiájának „hatás-elemzésével" vitázik. 24 Véleményével azonban a Nyugat köre sem ért mindenben egyet: Kosztolányi védelmébe is vette Horváth János könyvét, illetve módszerét, mert az szerinte nem kisebbíti Petőfi költői nagyságát és eredetiségét, hanem teljesebbé teszi lelki fejlődésének képét és sok értékes adalékot szolgáltat a sokszor öntudatlan motívum-egyezések kérdésében. 20 Petőfi születésének centenáriuma az egész művelt világon figyelmet keltett. A Corriere délia Sera, a Croix, a Lettura (ívnyi terjedelemben) s a L'Humanité tanulmányokban foglalkoztak jelentőségével, életművével, s Carducci és Musset nagyságához mérték az övét. Ez adta Kosztolányinak a kiindulást, hogy a költői hírnév kérdésével foglalkozzék, s összevesse azt az érdekes ellentétet, hogy míg 22 Petőfi zsenije. Nyugat. 1923. I. 9. 23 Petőfi Legendá-ja. Nyugat. 1923. I. 511. 24 Nyugat. 1923. I. 31. 25 KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: A Petőfi-vitához. Nyugat. 1923. I. ill.
