V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)

RÓNAY LÁSZLÓ: A Nyugat Petőfi-képe

SZÉP ERNŐ (Gábor Móric festménye) Petőfi az egész világon népszerű, Arany János nem tudja áttörni a nyelv korlátait. Fontos — és a teljes Petőfi-kép szempontjából jelentős — az az észrevétel, hogy az évforduló tiszteletére megjelent válogatásokból a külhoni olvasók nem ismerik meg az igazi Petőfit, csak a természet poétáját.

21

' Kosztolányi tanulmánya mintegy összegezi a Nyugat második korszakának Petőfi-szemléletét. Míg az elsőben egymásnak ellent is mondó, sokszor a költő jelentőségét és igazi nagyságát kisebbítő, meghamisító vélekedések is napvilágot láttak, ekkortájt már a teljesség igénye volt a döntő: a Nyugat elsők között szorgalmazta az intenzív filológiai kutatás megkezdésének szükségességét, s ha csírájában is, de jelentkezett az a szemlélet is, melynek alapját Ady vetette meg: a költő forradalmi lírája jelentőségének felismerése. Ezt jelzi a Petőfi él című cikkecske a „Magyar írók sátora" című rovatban. Ebben egy prágai Petőfikötetet bírálva már mint közhelyről esik említés arról, hogy az igazi, a forradalmár Petőfit Ady fedezte föl, s az idő őt igazolja: Petőfi az új forradalomnak is harsonája lett. „Petőfi ma is ugyanaz a forradalmi vér és tűz, aki húsz év előtt volt. Nagyobb csoda, hogy ez a húsz év nem halványította el, mint az, hogy akkor az addig eltelt hat évtized nem érzett meg rajta. Mit jelent ez? Azt, hogy Petőfi ideái ma sem teljesedtek. Hogy Petőfi, a huszonöt éves ifjú, ennek a századnak legfontosabb jelszavait adta ki. Csodálatos, hogy égnek, égetnek, robbantanak ezek a versek : 2(1 KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: Költői hírnév. Nyugat. 1923. I. 270.