V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)

RÓNAY LÁSZLÓ: A Nyugat Petőfi-képe

A FIATAL KOSZTOLÁNYI az újszövetségi iratokban — illetve ezek közkézen forgó magyar fordításában — is előfordulnak Jézus születésének leírásakor. Kosztolányi szerint Petőfi épp olyan csodát jelent, mint az a régi kisded, akit messiásként várt a világ. (Nem véletlen, hogy a „lélegzésében benne van a világ" kifejezéssel zárja elbeszélését.) A „csoda", a rendkívüliség érzése hatja át Bányai Kornél A fáklyás ember című Petőfi-versét is a Nyugat e számában. A vers bevezető képei a természetnek ugyanolyan csodálatos bőségű megújulását idézik, mint Vergilius sokat emlegetett, sokat vitatott — a magyar költői köztudatban állandóan jelenlevő és ható —- Negyedik efcíogájában. A versben azonban az avantgárdé képei is felvillannak, s a kettő sajátos szintézisében jeleníti meg Bányai Kornél a nagy költőelőd alakját: Nagy fáklya volt ő. magosban harsogó nap, ki szépet és rosszat mutogatva új életet adott. Tavaszt hurcolt roskadt temetőkön át s midőn a föld s az ember mint a máglya felderengett, csóvásan, énekelve véres alkonyatba hullt és eltűnt, ahonnét jött: a fáklyás végtelenben!