V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)
RÓNAY LÁSZLÓ: A Nyugat Petőfi-képe
a verse, amelyben a kancsók kincséről és a kincsek kancsó járói ír. 10 S ezt a belső kontroverziát jelzi Hatvány Lajos Petőfi-tanulmányok című írása is, melynek kiindulópontja, ugyanúgy mint Babitsé, Hartmann János könyve. Hatvány szerint ,,az ő tanári könyve arra mutat, hogy ez a jelszó, Petőfi, ki paedagogiai szempontból is hasznosan kisajátíthatónak bizonyult, s ki az iskolákban a költészet iránti fogékonyságot annyi ideig pusztította, ma már kimúlófélben van. Nem kár érte. S főleg nem lesz kár érte, ha Petőfi cultusát a Petőfi-csalók kezéből, tisztességben Hartmannhoz hasonló, eredetiségben nálánál szabadabb szellemű kutatók veszik át." 11 Valójában sokkal mélyebben gyökerezik annak az ellentétnek az oka, amely Babits és Ady Petőfi-tanulmánya között feszül. Amikor Babits Arany magatartását érzi követendő példának, s morális komolyságát, felelősségérzetét állítja a kor elé mint paradigmát, voltaképp egy a század elején jellegzetesnek mondható s világirodalmi párhuzamba állítható értelmiségi attitűdöt fejezett ki, a lélek világába vágyva a hétköznapok szennyezése elől. 12 Az Ady—Babits ellentét — mint ezt Király István teljesen meggyőzően kimutatta — voltaképp két értelmiségi magatartás-típus ellentéte, s alapját nem elsődlegesen kettejük alkati eltérése, nem is életmódjuk különbözősége, a zsurnaliszta és lateiner tanári életforma eltérő volta, s nem is féltékenységük magyarázza, hanem elsődlegesen eszmei-világnézeti okok. A fiatal Babits és Ady közötti kontroverzia — mely kétségtelenül Petőfiről kialakított képük ellentétes vonásaiban is megmutatkozik — legmélyebb tartalma (s itt megint Király István szép megfogalmazását idézzük) : ..a valóságvállaló és a valóságellenes teljességakarás nézett bennük szembe. Két kimagasló, konzseniális költői példán át, rögtön a kezdet kezdetén, a század elején megfogalmazódott a huszadik századi értelmiség jobbjainak két lehetséges útja. Megjelent egyfelől a közéleti szenvedélyű, néppel együtt élő értelmiségi, azaz néptribun, ahogy Lenin hívta. S megjelent másfelől — az eredeti techné, mesterség értelmében véve ezt a szót — a technicistának, azaz: az öncélú mívesnek, a puszta szakembernek aszkéta típusa." 13 Ez az elsődleges magyarázata annak, hogy Ady felfedezte s vállalta a forradalmár Petőfit, Babits pedig nyárspolgárnak érezte, mert mint ,,a kapitalista társadalom tehetetlenül lázadó, nonkonformista intellektueljei általában, s mint meghasonlott, cél és eszmények nélkül élő kispolgárok mindig, nyárspolgáriságnak könyvelt el ő is mindenfajta életigenlést, valósághoz való pozitív viszonyt, minden normalitást". 1 ' 1 Ezzel együtt persze azt is észre kell vennünk, hogy Ady és Babits oly különböző és más-más vonásokat kiragadó Petőfi-képe a Nyugat és az irodalmi hagyomány kölcsönhatásának is jellemzője. Abban egységesek voltak a lap írói, hogy valamennyien szűknek érezték az irodalmi fórumok adott lehetőségeit, s azokkal szemben egy másfajta eszményt igyekeztek megfogalmazni. Míg azonban Ady vállalta a teljességet, tehát a legpozitívabb, a társadalmi változásokat akár forradalom útján is megvalósítható magatartás-formát, Babitsot sokkal inkább kötötték osztályának korlátai, és a hagyományokhoz való viszonyában is inkább a polgárság irodalomszemléletének válságjelei jutottak érvényre. 1919 után azonban — Sőtér ID Egy író élete 244. 11 Nyugat 1910. II. 1640. 12 KIRÁLY ISTVÁN: Ady és Babits. Kortárs 1971. V. 13 KIRÁLY ISTVÁN: Két vers — kétfajta értelmiségi magatartás. Tiszatáj 1971. VI. M KIRÁLY ISTVÁN: i. m.
