V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)

MIKLÓS RÓBERT: Egy Petőfi-emlékhelyről — menet közben

TEHETŐSEBB JOBBAGY HAZA A MÚLT SZAZADBAN CSEKÉN Azt is megtudom lassacskán, hogy a helyi Népfront Bizottság tiltakozott az épület lebontása ellen, az Országos Műemlék Felügyelőség is megtagadta hozzájárulását, az elsőfokú építésügyi hatóság pedig simán kiadta a bontási engedélyt. A lelkész szorgalmazta az új épület felépítését. Ezzel kívánt pályája végén maradandó emléket állítani saját nevének. Igen derék elgondolás. De miért nem lehetett ezt az új paplakot kissé odébb felépíteni? Ennyit Petőfi neve, Petőfi emléke, az itt született Petőfi-versek talán megérdemeltek volna. Nincs ésszerű, elfogadható magyarázat. Ezek után az új paplakot már fel sem keressük. A bosszús napra lágy nyári este borult. A szamosháti tücskök versenyre keltek Szabó Lőrinc dalmáciai tücskeivel. Zengett a világ. Alkalmi házigazdám ámbitusán megkísérlem, hogy legalább magamban tisztázzam hagyománygyűjtési kísérletem kudarcának okát. Házigazdámat is, asszonyát is vallatóra fogtam. Az asszony más faluból került ide, tarpai, nincs mire emlékeznie. A férfi családja azonban csekei, ő is egész