V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)

MIKLÓS RÓBERT: Egy Petőfi-emlékhelyről — menet közben

CSEKEI JOBBÁGYHÁZ A XIX. SZÁZAD ELSŐ FELÉBŐL csen annak, hogy súlyos boltívei alatt Kölcsey-emlékekről beszélgetve felütöttük az egyház temetkezési anyakönyveit, megkeresvén benne az 1838-as esztendőt. Akkor Petőfi 1846-os látogatása is szóba került. Jól emlékszem, egy emléktábla elhelyezésének a terve is felmerült. Gyerünk a paplakhoz. Az emléktábla azóta nyilván elkészült, hiszen annyi emléktáblát helyezünk el szerte az országban. Miért ne lenne itt is egy, amely időtlen időkig hirdetné, hogy a nemzet legnagyobb költője tíz napot töltött e ház falai között azon a számára oly sorsdöntő őszön, hogy négy, nem is akármilyen verse született e hajlékban, olyan is amely közismert — Ereszkedik le a felhő ... —, s amelynek dallamát ma is játssza minden valamire való népi zenekar. Ujabb csalódás. Az emléktáblát nem találom, de még a paplakot sem. Szinte hihetetlen, — lebontották. Űj ház áll a helyén, hivalkodó téglaépület, szabvány szerinti hármas tükörablakokkal, több ezret találunk ebből a sótlan építkezési módból Hencidától Boncidáig. Ismét szegényebbek lettünk egy valóságos Petőfiemlékhellyel és egy kedves 18. századi épülettel. Szükség volt erre? Aligha! Ha valaki fellapozta volna a református egyházkerület 18. századi vizitációs jegyzőkönyveit, azokban olvashatta volna éppen a csekei egyházközségről, hogy a lelkészek téglából épült, szép zsindelytetős házban laktak; benne három szoba, konyha, kamra, az udvaron rendben tartott gazdasági épületek, ,,1793-ban nem volt párja a beregi traktusban." Szószerint így!