V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)

MIKLÓS RÓBERT: Egy Petőfi-emlékhelyről — menet közben

AZ ÜT CSEKE ÉS NAGYAR KÖZÖTT — Igen — mondták —, erre is járt Petőfi a forradalomkor hatalmas sereggel . . . Legalább is, így mondták az öregek. — Aztán még mit mondtak — bátorítom őket nem nagy sikerrel. — Hát, hogy szegény volt, meg hogy sokat vándorolt meg éhezett, meg hogy itt a szomszéd falu alatt Nagyarba, annál a nagy fánál, amék ma is ott áll, írta azokat a gyönyörű verseket. — Milyen verseket? Erre a kérdésemre már nem érkezik válasz. Nincs tovább, mert amit mondanak eddig is, csak amolyan többszörös áttétellel szivárgott az unokák tankönyveiből, na meg a „tömegkommunikációs eszközök"-ből, hogy a modern technikát se hagyjuk ki ebből a szellemi elszürkülésből. Az utcán egy 10—12 éves kislánytól kérdezem: — Tudod-e, hogy Petőfi is járt a ti szép falutokban? —- Tudom — felelte halkan, bátortalanul. — Kitől hallottad? — A tanító néni mesélte, amikor az Anyám tyúkját tanultuk. Ö mondta azt is, hogy itt lakott a református parókián. —• Többet nem mondott? — Lehet, hogy mondott, de már elfelejtettem. — Itt van még a tanító néni? — Nincs, elköltözött. A kislány szavaiból újabb reménységet merítek ehhez a roppant nehezen induló hagyománygyűjtéshez. Igen, a paplak régi ismerősöm. Öt esztedeje sin-