V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)

BODOLAY GÉZA: Barátság, szabadság, szerelem — Petőfi eperjesi utazása

levele ápr. 6-i keltezéssel a Képzőtársaság iratai közt található. Sok elfoglaltságára hivatkozik, de minthogy két év múlva újra vállalta a tanárelnökséget, feltételezhető, hogy a sajtóvita miatt elkedvetlenedve vonult egy időre félre. Utóda éppen Petőfi ellensége, a segédtanár Dömjén lett egy évig. (Ennek az 1844—45-ös tanévnek hiányzik a jegyzőkönyve, s később a tagok Dömjént okolták emiatt. Nem lehetetlen, hogy e hiányzó jegyzőkönyvben a Petőfivel folytatott vitáról is volt szó, talán éppen ezért tűnt el Dömjén kezén.)

31 Volt társasági tagok, tanárelnökök és diákok körébe került hát Petőfi Eperjesen is Kerényi révén, s nagyon jól érezte magát köztük. Ezzel a baráti társasággal járt kirándulgatni, mert nemcsak Eperjes nyerte meg a tetszését, hanem a környéke is. Sok sikerült hasonlattal, metaforával mutatja be az Üti jegyzetekben, milyen az a táj, amelynél szebb — szerinte — nem sok lehet az országban. A tavaszi kirándulások élménye csakhamar versbe kívánkozott. Megszületett a Mi kék az ég és a Ki a szabadba! Együtt jelentek meg Tavasz I—II. címmel a Pesti Divatlap május 15-i számában, s még a két ellenlábas divatlap is meg volt velük elégedve. Az Életképek május 24-i számában írja a „Hírlapi méh" (Garay János, aki személyes okokból gyakran támadta Petőfi verseit): ,,a költemények közül kiemelendőnek tartjuk Petőfi »Tavaszi dalait^, mint igen gyöngéd, s kedves képekből szőtt virágokat; a heinei epigrammaticus vég sem aljas, sem sértő, de mindkettőben sikerült." A két vers a költő hangulati lírájának valóban két szép darabja. Az elsőnek a születési körülményeiről Irányi István beszél, s abból az derül ki, hogy Petőfi eperjesi költőbarátaival csatázgatva elvileg is harcolt a szabadabb asszonánc jogosultságáért.

32 A második vers konkrét indítékát Sztehló János, volt eperjesi diák egy közös baráti ebéden zajlott beszélgetésben keresi. A társalgás művészetekről folyt, és a társaság tagjai operaelőadásokról, énekesekről — Schodelné! — is kérdezték Petőfi véleményét. A Ki a szabadba, látni a tavaszt, / Meglátni a természet színpadát! / Az operákban ki gyönyörködik? j Majd hallhat ott kinn kedves operát. / A természetnek pompás színpadán / A primadonna a kis fülmile; j Ki volna, énekesnők! köztetek / Merész: versenyre kelni ővele . . . verssorokban ennek a beszélgetésnek költői felidézését látja Sztehló,

33 s azt hisszük, igaza van. (Más kérdés, hogy a vers metaforái Shakespeare és Heine hatását sejtetik.)

3

'

1 A Honderű „Laprosta" rovata is elismeréssel szól a két versről, de nem állhatja meg, hogy tanácsaival ne okvetetlenkedjék: „ .. . elfeledte-e [ti. Petőfi], hogy sőt éppen a lángész mindig bizonyos, habár öntudatlanul alkotott széptani szabályok szerint működik : s csak ő akarna hanyag versalkotásban, szabálytalanságban dicsőséget keresni?" A kritikus akaratán kívül fején találta a szöget: Petőfi valóban „öntudatlanul alkotott széptani szabályok szerint" írta költeményeit, nem törődve a mások által korábban felállított szabályokkal, mint ezt az alábbiakban bizonyítani igyekszem. Mindkét vers jambikus lejtésű, de ezzel a szokásos megjelöléssel nem jutunk el a versek valódi ritmusához. Bár Horváth János megállapítja, hogy „közönséges 31 BODOLAY : 292., 296. 32 HATVANY2: I. k. 717. 33 HATVÁNY2 : I. k. 720. 31 HORVÁTH JÁNOS: Petőfi (Bp. 1922.) 156., 173—177. és 559.