V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)

BODOLAY GÉZA: Barátság, szabadság, szerelem — Petőfi eperjesi utazása

lelkes hívei, olvasói és tisztelői szerte az országban szintén a társasági tagokból kerültek ki. Ezekben a társaságokban olvasták, szavalták és utánozták a verseit. A tagok nagy részének ő volt a költői mintaképe és egyik szellemi vezére. P. Nagy László, Petőfi Eperjes környéki kirándulásainak részese így emlékezik erre: ,,A kollégiumi ifjúság nagy érdekeltséggel kísérte az akkor feltűnt Petőfi minden léptét és szavát."

2

' A költő egy hét múlva ismét meglátogatta a társaságot az április 26-i ülésen, amelyről a jegyzőkönyvben ez áll: „Tisztelt Lukács Pál helyettes elnök vezérlete alatt rendes működésünket szeretett vendégünk, tisztelt Petőfi Sándor, Vörösmarty »Szép Ilonka^ cz. költeménye szavalásával előzé meg, kinek fellépése a társaságnak nagy örömöt, a műnek helyes előadása pedig köztetszést szerze."

28 Ugyanezen a gyűlésen többek között Ebéd után című költeményét is szavalták és bírálták a Petőfi érkezéséről szóló említett verset. A bíráló ugyan nem tartotta jónak, de néhány tag óhajtására mint emléket érdemkönyvbe írták. Felkérték az ugyancsak jelen levő Tompa Mihályt is szavalásra. Elő is adta május 4-én Garay Kontját, de Petőfi akkor már nem volt ott. A Szép Ilonka elszavalásával egyben el is búcsúzott az eperjesi Magyar Társaságtól. A társaság ekkor kétségtelenül nem virágzott annyira — nagyobb tehetségek híján •—. mint egy évtizeddel korábban, amikor Székács József, Szakái Lajos, Sárosy Gyula, Riskó Ignác, Haan Lajos és a Vachott-testvérek, vagy pár évvel Petőfi látogatása előtt, amikor kortársai: Lisznyay Kálmán, Irányi Dániel, Kerényi Frigyes, Hunfalvy János és Greguss Ágost voltak többek közt a tagjai.

29 A jegyzőkönyvet közreadó későbbi eperjesi krónikás félt is tőle, hogy Petőfi csalódott ezen a gyűlésen. Valószínűleg nem tudta, hogy a költő korábbi évei mennyire összefonódtak e társaságokkal, s így nem lehettek, nem is voltak illúziói a bennük folyó munkáról. Tudta, hogy ott nem csupa lángoló zseni gyűlésezik, hanem szorgalmasabb és kevésbé szorgalmas, tehetségesebb és szerényebb tehetségű tollforgatók, verselők, novellisták, tanulmányírók és szavalók, akik hol kisebb, hol nagyobb sikerrel lépnek fel társaik előtt. De hogy Petőfi e társaságok jelentőségét világosan látta, mi sem bizonyítja jobban, mint kétszeri megjelenése a gyűléseken, felszólalása és szavalása, méghozzá nem sokkal a pápai Képzőtársasággal való összekoccanása után, amelynek a sajtóvitáját még innen, Eperjesről is folytatni voit kénytelen. Szeberényi „leleplezéseinek" megkezdésekor ugyanis a Századunkban egy másik Petőfit rágalmazó írás is megjelent; arról, hogy a Versek Pápán megrendelt köteteit felszólítás ellenére sem küldte el a költő a megrendelőknek.

30 Valószínűleg helytálló a feltételezés, hogy a névtelen rágalmazó Dömjén Ferenc, „a Tavasz zsebkönyv szerkesztője" volt. E rágalmat Eperjesen kellett még olvasnia Petőfinek, s innen küldhette nyílt levelét Tarczy Lajoshoz (aki vállalta az előfizetett verskötetek szétosztását). Május 8-án jelent meg a levél a Pesti Divatlapban. Petőfi nem tudhatta (az Életképek tudósítója, Méli is csak június elején jelenti), hogy Tarczy ekkor már nem volt a társaság elnöke. Lemondó 27 Kiemelés tőlem. (HATVÁNYA I. k. 712.) — Petőfi diáktársasági népszerűségére vonatkozóan Vö. BODOLAY: 64., 84—86., 104., 413—414., 438—441., 452—454. és 575—585. 28 HORVÁTH ÖDÖN: i. m. 23. — Hatvány idéz belőle (I. 721.), valamint KADLECSIK RICHARD: Az eperjesi nyelvművelő társaság múltjából c. cikkből, amelyre Horváth is támaszkodott, s amely először tette közzé az azóta, sajnos, megsemmisített jegyzőkönyvnek ezt a részletét 1869-ben a Fővárosi Lapokban. Hatvány, sajnos, a jegyzőkönyv itt közölt részletét elhagyta a szemelvényből. 29 Ld. BODOLAY: 172—177., 238—245. és 722—724. 30 Századunk, 1845. ápr. 15. Lásd még: PÖM. V. k. 196. és 198. 8 Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve. 113