V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)
BODOLAY GÉZA: Barátság, szabadság, szerelem — Petőfi eperjesi utazása
Másnap a pest—eperjesi gyorsszekéren indult hosszú utazására. Gödöllőn s a diákkori emlékeket ébresztő Aszódon keresztül vitt az út Kassáig. Kassa nem nyerte meg tetszését. Az előre beharangozott „igen sok szép leányt" sem találta meg benne, pedig „ezek látásáért én mindig örömest fáradok", jelenti be, miután azt is elárulta már, hogy Aszódon volt először szerelmes. Végre április 4-én megérkezett Eperjesre, s ott maradt egy hónapig Kerényi Frigyes vendégeként. „Boldog órákat töltöttem Kerényivel és Tompával. Nem említem a többieket, kiknek barátsága örökre édes emlékezetűvé tette ezt az utamat; mert annyian vannak, hogy egész lajstrom lenne, ha mindegyik nevét leírnám." Az elpártolt barát helyett új barátok, a Képzőtársaság helyett az eperjesi Magyar Társaság tagjai kárpótolták. Hogy Petőfi „kárpótlásnak" érezhette az eperjesi ifjúság lelkes ünneplését, s párhuzamba állíthatta Szeberényi árulásával, nagyon valószínű. Hiszen Vahot is azonnal megvonta e párhuzamot, mikor megkapta az eperjesi diákok „nagy füstű" fáklyászenéjének a hírét: „Nemde különös! az ország egyik szélén fáklyászenével tisztelik meg a költőt, míg más szélén — a pozsonyi Hírnökben — átkokat szór fejére egy irigy bosszúálló firkász." 23 Az Üti jegyzetekben is szó van róla, hogy a kollégium ifjúsága fáklyászenével tisztelte meg. A fáklyásmenet élén az ifjúság szónoka köszöntötte a költőt, aki jellemző hasonlattal azt válaszolta, hogy kedvesebbek neki e fáklyák lángjai, mint éveken át tömlöc mélyében tespedő rabnak az első napsugarak. „Lett aztán nagy füstje ennek a fáklyás tisztelgésnek" — írja Berecz Károly, hiszen addig csak országos méltóságokat volt szokás így megtisztelni. Egy ideig elménckedett is rajta a reakció. A Honderű írja: „Az Életképek becsvesztetteknek állítják a fáklyás zenéket Magyarhonban. — Vájjon nem akkor vevé-e kezdetét a becscsökkenés, midőn a Pesti Divatlap Béranger ja Eperjesen megfáklyászenéztetett?" 24 Ez a „szabálytalan" fáklyászene április 20-án történt. Az ezt megelőző napon megjelent a költő a Magyar Társaság 51. gyűlésén, s ott fel is szólalt. Régi szenvedélyének megfelelően most is a szavalásról beszélt, de érdekes módon más álláspontot foglalt el, mint pár évvel korábban Pápán. Igaz, hogy csak a szavalásban való haladás céljából, mintegy didaktikai szempontból. Nyilatkozata eszerint nem is saját, köztudottan „színészi" szavaló gyakorlatának volt az elvi megfogalmazása. Azt mondta ugyanis, hogy „a szavalásnál czélszerű volna minden taglejtést elhagyni, kivált a kezdőkre nézve, mivel a kétfelé hajló ügyelés közt megoszolván a figyelem, a szavalás sikertelen leend." A fáklyászene mintegy válasz volt tehát arra az érdeklődésre, amelyet Petőfi is tanúsított a Magyar Társaság gyűlése iránt. 20 Költőnknek a diáktársaságok iránti változatlan érdeklődését bizonyítja, hogy az eperjesi társaság tanárelnöke, Vandrák András is gyakran időzött Petőfiék körében, Lukács Pál pedig, a helyettes elnök, az eperjesi barátok első soraiba tartozott. Lukáccsal való első találkozásáról annak tanítványa, Orczy Gyula ad később számot. 26 Talán e találkozás után született meg Petőfi hozzánk érkeztekor címmel az a vers, amelyet április 16-án adtak ki bírálatra a társaságban, s amelyet azután a költő jelenlétében bíráltak. Petőfinek nemcsak a barátai voltak (vele együtt) e társaságok egykori tagjai, hanem első 23 PDl. 1845. ápr. 4. — Petőfi baráti körére vonatkozóan ld. HORVÁTH ÖDÖN: Petőfi Eperjesen. (Eperjes, 1899.) 21 Honderű, 1845. júl. 3. 25 BODOLAY: 244. 26 HATVÁNY- : I. k. 719.
