V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)
BODOLAY GÉZA: Barátság, szabadság, szerelem — Petőfi eperjesi utazása
árasztására vonatkozó célzást is. Pedig vele egészen más hangon szólt Petőfi a leveleiben: „... arra is kérlek, hogy bírálatot küldj verseimre (ha tán arra méltók)", „íme egy pár versem; észrevételeidet fogom rajok kérni". 19 Nem hiszem, hogy „viszonyuk alighanem már 1843-tól kezdve meglazult". Inkább Szeberényi állítását tartom valószínűnek, aki az utolsó meglevő levélhez ezt a megjegyzést fűzte: „...a levelezés köztünk még egy évnél tovább sűrűbben folyt, mint azelőtt. E levelek is a nálam követett dúláskor 1852-ben elvesztek . . ." 20 Azért időzünk hosszabban e témánál, hogy az elutazás előestéjén írt versnek a barátságot elutasító mondatait pontosabban megvilágíthassuk. Petőfiből Szeberényi elpártolása válthatta ki a „barát" szó „megutálását". Sértettsége tudatában azonban ő is elkövetett két gorombaságot Szeberényi ellen (1. A „kritika titkaihoz" célzásaival. — 2. Szeberényi 1844. okt. 16-án Petőfihez írt verses episztoláját — amely kétségtelen barátságról tanúskodik — a Hírnökben megjelent bírálat után, a Pesti Divatlap 1845. március 9-i számának egy szerkesztői üzenete „ünnepélyesen visszautasítja", mintha közlésre küldte volna azt Szeberényi!); ezek viszont barátját bántották meg önérzetében. Szerintem el kell fogadnunk Szeberényi állítását, hogy a verset „egyedül Petőfinek", mint jó barátnak küldte még 1844 novemberében, s nem a Pesti Divatlapnak, közlés végett. 21 Alaptalannak látom azt a gyanúsítást, hogy Szeberényi e versének a nem közlése miatt haragudott Petőfire. Ezt hangoztatja Hatvány és hasonló a kritikai kiadás álláspontja is, amely szerint a Tavasz ügye „csak alkalom volt Szeberényinek bosszúja kitöltésére". 22 E feltevésekre szerintem semmi ok nincs, hiszen Szeberényi verses episztolája „sorsáról" 1845 márciusáig nem is szerzett tudomást. A vita a két barát között nyilván a Tavaszban megjelent versek miatt kezdődött, Szeberényi „gyöngédtelen" hivatalos értesítése és főleg álnevű kritikája miatt mérgesedett el. Ezután következtek a feldühödött Szeberényi gyalázkodó hangú „leleplezései" a Századunkban, s barátságuk végleg megszakadt. Ezek a „leleplezések", amelyeket a költő már Eperjesen olvasott, azt mutatják, hogy Petőfi sértései következtében Szeberényi minden tárgyilagosságát elvesztette. Nagyon rosszul eshetett neki Petőfi eljárása, hisz még évtizedek múlva is panaszolta, hogy barátja visszaélt segédszerkesztői állásával. Ó viszont annak a belátására volt képtelen még ekkor is, hogy az első sértést, az első „gyöngédtelenséget" a Tavasz kiadói követték el; és hogy jóvátehetetlen, rosszindulatú bírálata a Hírnökben barátjának az elárulása volt. Petőfi ezt a hűtlenséget érthetően nem tudta többé megbocsátani. De a sértéseket — tárgyilagosságra törekedve ezt kell megállapítanunk — elhagyhatta volna. Nem oszthatjuk a „zseninek mindent szabad" romantikus elméletét. Hogy ez a sajtóvita, amelynek második része már a felvidéki utazás idején zajlott, nagyobb sebet ütött Petőfin, mint más értetlen kritikusok okvetetlenkedése, azt a „felhők korszak" barátellenes hangvétele igazolja. Hiszen Szeberényi volt a költő életében az első „igazi", már nem gyermekkori pajtás, hanem „komoly" diákkori irodalmár „elvbarát", s hiába voltak bőven más barátai, akikkel nem volt összeütközése, ennek az elsőnek az elvesztése foglalkoztatta láthatólag legjobban. Ezért lettek tehát már a búcsúlakomán résztvevők is barátokból „pajtásokká". * * * 19 PÖM. : VII. k. 14., 16. 20 PÖM. : VII. k. 273. 21 Századunk, 1845. ápr. 18. 22 HATVANY2: I. k. 699. — PÖM.: V. k. 197.
