V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)
BODOLAY GÉZA: Barátság, szabadság, szerelem — Petőfi eperjesi utazása
A helység kalapácsa és a János vitéz után most olyan gyengébb versekkel lépne a közönség elé, mint a Tavaszban kiadottak. A szerkesztőknek előzetesen engedélyt illett volna kérniük a költőtől, vagy legalább szerkesztői megjegyzésben udvariasan elnézést kérhettek volna valamennyi régebbi tagtól, akiknek a verseit tudtuk nélkül kiadták. A Tavasz szerkesztői ezt, sajnos, elmulasztották. Nem csodálkozhatunk, hogy az ifjú költő rossz néven vette a tapintatlanságot, és a reakciós kritika támadásaitól amúgy is felingerelve, a kelleténél bosszúsabban reagált rá a Pesti Divatlapban,™ A zsebkönyvet kiadó társaság tagjait ugyanis nyilván nem rosszindulat vezette, mint amivel Petőfi vádolta őket. Inkább dicsekedni akartak vele, hogy a költő is közülük indult, hiszen két éve már tiszteleti tagjuk volt, s még pápai diákéve idején hozták azt a határozatot, hogy a készülő zsebkönyv számára a tiszteleti tagokat is megnyerik munkatársakul, hogy „annál tartalmasabb műveket bocsáthasson a' társaság a' közönség elé". Hírt adott a kötet előkészületeiről már 1843 őszén az Athenaeum is, s a zsebkönyvben kiadták több Pápáról eltávozott barátja, részben ugyancsak tiszteleti tagok versét és prózáját is: Jókaiét, Orlaiét, Fintáét, Ácsét, Kerkapolyét, stb. A pápaiak „gyöngédtelenségére ' gúnyosan visszavágó költő ezúttal nem talált engesztelésre hajló barátokat. Akikhez két évvel korábban váratlanul bevetődve Pápára a Barátimhoz című versét írta (Orlai, Kerkapoly, Domanovszky), már nem voltak a kollégiumban. Szeberényi Lajos, a társaság egyik ekkori hangadója nem volt olyan „nyugodt, mosolygó" barát, mint Pákh, s egy magyarázkodó nyilatkozatot küldött Vahotnak a társaság nevében, ahelyett, hogy legalább utólag elnézést kért volna Petőfitől a versek megjelentetéséért. A könyvecskét egyébként nem is Szeberényi szerkesztette, legfeljebb csak a végső simítások idején kapcsolódhatott be a munkába. Talán nem is az ő ötlete volt, hogy Petőfi néven adják ki a költő néhány versét. 17 Petőfinek a Pesti Divatlapban közzétett „köszönete" után azonban, 1845 februárjában a reakció egyik szócsövében, a Hírnökben Etőfi Andor álnéven megtámadta a költőt. Petőfi „Adatok a kritika titkaihoz" című rövid válaszában már nem is barátjának, csak egykori iskolatársának nevezte Szeberényit. El sem tudta egészen hinni, hogy a támadás egyetlen szerzője az, akit ő nem régen még „Édes Lajos Barátom" néven szólított meg, s akitől „Élj boldogul, csókol igaz barátod", „Élj boldogul, szeresd barátodat", „És ezzel csókol hű barátod" záradékokkal búcsúzott leveleiben. Valakinek kell még lennie Pápán, gondolhatta, aki őt bántani akarja. így terelődött a gyanúja a nála idősebb, s tanulmányait most bevégezve, Pápán segédtanárként működő Dömjén Ferencre. Ő valóban nem volt barátja, csak iskolatársa, s személyében ütközött Petőfi először az értetlen kritikába még Pápán. Dömjén hangoztatta ugyanis egyik versének bírálójaként a Képzőtársaságban a „póriasság" vádját. Petőfi gyilkos visszavágása is inkább Dömjénre céloz, mint Szeberényire : „. .. s nem csoda, hogy dühökben éppen belém kaptak, én belém, kire ők hajdanában csak olyan formán néztek le, mint néz le a nagy, nagy ökör a lábainál szaladó kicsiny kis pacsirtára". 18 Szeberényi Leleplezések című dühös válaszából kiderül, hogy magára vette az ökör-pacsirta párhuzamot s a szerkesztőknek verssel való el16 Petőfi „köszönete" a társasághoz: PD1. 1845. jan. 16. 17 PÖM.: V. k. 196. szerint a szerkesztők Dömjén Ferenc, Kerkapoly Károly és Szentmihályi Sándor voltak. De közülük is csak Dömjén volt ekkor már tag, Kerkapoly 1843 őszén távozott Pápáról és tiszteleti taggá választották, s Szentmihályi csak 1843/44-ben szerepel a tagnévsorban. Ld. BODOLAY: 744., 746. 18 ETÖFI ANDOR bírálata a Hírnökben 1845. febr. 25. és 28.; Petőfi válasza a PDl.-ban, 1845. márc. 6.; — az idézett levelek: PÖM.: VII. k. 11—16., a 7., 8. és 9. levél.
