V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)

BODOLAY GÉZA: Barátság, szabadság, szerelem — Petőfi eperjesi utazása

versben invitálta látogatóba a fiatalabb, de egyre ragyogóbb pályát futó költőt.

11 Kazinczy Gábor (ugyancsak volt eperjesi és pataki diák, a pataki társaság egykori titkára) szintén hírül hozta a Vadászkürthöz címzett híres pesti fogadóba, hogy Tompa nagyon szeretne már találkozni költőtársával.

11

' így hát a segédszerkesztő „díszes hivatalába beleunván"' csakugyan útnak indult. * * * A búcsúestre verset is „csinált", írja, de született egy másik vers is, Emődy Dánielé.

13 Ö meg abból a debreceni diáktársaságból indult, amelynek későbbi tagjai körében azon a bizonyos télen Petőfi is több kellemes estét töltött. (Ott írta és olvasta fel az Ivás közbeni.) Emődyt az Üti levelekben halhatatlanította: „Barátja vagyok, . .. mert ő jellem, amilyen e gyönge korban kevés van, amilyen csak az lehet, kinek a szegénység volt dajkája és nevelője."

1

'

1 Petőfi rövid pályáján a barátság csaknem olyan lényeges szerepet játszik, mint a híres mottóban megénekelt „szabadság, szerelem"; felvidéki utazása idején látszólag még ez a legfontosabb számára. Ezért is megérdemli figyelmünket a búcsúestre írt verse: Azokhoz az én jó pesti pajtásaimhoz. Hangütése jellemzően Petőfié: „in médias res" közli velünk, hogy megnyílt börtöne ajtaja, mert „nem börtön-e a hivatal?" Régi vágya teljesült, megint szabadon rendelkezhetett idejével, saját magával. Ez a ..személyes" szabadság utáni vágy végighúzódik egész költészetén. Nem későbbi politikai költészetének a szabadságeszméje ez, csak annak egyik, de nem lényegtelen alkotóeleme. Miután megvált a segédszerkesztői hivataltól, csókolgatja „a drága szabadság édes, tüzes ajkaival". Arról beszél azután, hogy ő már nem barátja senkinek, lelke utálja „e puszta üres szót". Volt-e vajon ennek az elutasításnak pontosan megállapítható oka? A kor költészetében nem szokatlan a hűtlen barátokról, álbarátokról írt vers. Petőfinél azonban nem ezzel a sablonnal találkozunk. Mint egész költészete, a barátságról szóló versei is, mindig valódi élményen alapszanak. A korszak az egyesülések, szövetkezések kora. A közgondolkodás polgárosodásának egyik jeleként a fölé-alárendeltségi viszonyoknál lényegesebbé válnak az egymástól nem függő szabad emberek szabad társulásai: nagyobb hangsúlyt kap a barátság. Petőfi ennek az újfajta embernek a megtestesítője, a barátoktól nyert bántalmak tehát különösen erős visszhangot váltottak ki belőle. A mostani víg esten hangadó Pákhoz is megírta több mint egy évvel korábban Végszó***-hoz című versét, de „a nyugodt, mosolygó Pákh"''

J nem „veszett ebként" válaszolt, hanem megtalálta a módját, hogy kiengesztelje haragvó barátját, s kapcsolatuk még erősebb lett, mint volt. Utazása előtt, 1845 elején viszont egy másik, még régebbi barát, Szeberényi Lajos és egy baráti kör bántotta meg költőnket. Először csak „gyöngédtelenségével", ahogy Petőfi maga nevezi a pápai Képzőtársaság tagjainak az eljárását, akik régi diákkori verseit a Tavaszban Petőfi néven adták ki. Pápai diákéve idején még régi családi nevét viselte, ezzel az aláírással jelent meg A borozó is. Ügy festett tehát a dolog, mintha a remek népdalok, zsánerképek költője néhány tájleíró remeklés, családi költészetének számos szép darabja, H TOMPA MIHÁLY: Bártfai levél Petőfi Sándorhoz. — Életképek, 1844. szept. 4. (II. 10. sz. 311). 12 Vö.: HATVÁNY-', I. k. 679. 13 EMÖDY DÁNIEL: Petőfi búcsúján. — PD1. 1845. ápr. 10. (II. 2. sz. 53.) 14 IX. levél. — PÖM. : V. k. 60. 15 HATVANY2 : I. k. 501.