V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)
KISS JÓZSEF: „Művész és költő!" — Petőfi megválása a pápai kollégiumtól
nyara tudja, hogy ezt játszotta már Egressy is, hol Bartha, hol Megyeri mint Lear mellett. 77 Ami pedig a bolond komoly — s általában szokatlan — alakítását illeti, talán arra is a pápai Lear-előadásból kapott ösztönzést; erre nézve, sajnos, semmiféle értesüléssel nem rendelkezünk; még az sem derül ki a Zsigmondi-féle ismertetésből, hogy ki volt e figura alakítója; de bizonyos, hogy Egressy igyekezett a maga komoly játékfelfogását az egész előadásban érvényre juttatni. Sőt, mivel Egressy a Hamletet is játszotta Pápán, feltehetjük, hogy Petőfi a színpadon színjátékot rendező dán királyfi szavait szívlelte meg: „és akik a bolondot játsszák köztetek, ne mondjanak többet, mint a mi szájokba adatik; mert vannak, kik magok is nevetnek, hogy némely nézőket nevetésre bírjanak, ha bár akkor a darab némi fontos helyére kellene gyűjteni a figyelmet. Ez csúfság és igen sajnálatos dicsvágy azon bohócnál, ki alkalmazza.'" 8 Mindezek után megalapozottnak érezzük azt a feltevést, hogy Petőfi Pápáról való távozásának okát végső soron Egressy ottani vendégszereplésében kell keresnünk, amelyből új ösztönzéseket kapott s amely új távlatokat nyitott előtte. Olyan színészt látott a pápai Griff-szálló nagytermében, akinek játéka messze fölülmúlta a Komáromy—Szákffy-féle társulat tagjaiét, nem is beszélve azokról, akikkel 1841 nyarán működött együtt. Egressy volt az eszményképe, mondja a Kecskeméten színészkedő Petőfiről Jókai. 79 Ez teljességgel hihetővé válik most, miután tudomást szereztünk Egressy pápai fellépéseiről (az 1839. évi statisztaemlékek túlságosan távoliak voltak ahhoz, hogy megalapozhatták volna Jókai állítását). Gyakran találkozunk ezzel a megállapítással a Petőfi-irodalomban is, de arról, hogy mi lehetett ennek a bálványozásnak Petőfi és Egressy alkata, egyénisége, gondolkodása és életútja egyezéseiben, rokonságában rejlő alapja, legfeljebb elszórt megjegyzések fordulnak elő. Csak a legfontosabb mozzanatokra kívánunk itt utalni, azokra, amelyek már Pápán szerepet játszhattak Petőfi elhatározásában, hogy Egressyt követi, s azt a reményt kelthették benne, hogy az övéhez hasonló pályát futhat be. Már a Nemzeti Színházban hallhatott arról, hogy Egressynek is meg kellett vívnia harcát apjával, ki színészi terveiről hallani sem akart s fiát utóbb színésznek állása miatt ki is tagadta. 80 Egressy sem volt birtokában mindazoknak a külső adottságoknak, amelyeket a közfelfogás annak idején az első szerepeket játszó színésztől megkívánt: nem volt magas termetű, továbbá nem rendelkezett elég nagy skálájú és erejű hanggal sem. Petőfit, mint ugyancsak kitűnő szavalót, nagyon vonzhatta Egressy szép, tiszta magyar ejtése, világosan tagolt beszéde; az, amit ellenfelei is elismertek, ti. hogy ő volt kora legszebben, leghatásosabban deklamáló színésze. 81 Jókai így ír Petőfiről: „magyarul szavalni, helyesen, érzéssel, változatos, jellemző hanghordozással szavalni még a leghíresebb magyar színművészek között is csak kettőt ismertem, aki ehhez 73 pi. 1839. máj. 5-én Megyeri volt Lear s Egressy játszotta a bolond szerepét. (PUKÁNSZKYNÉ : i. m. I. k. 149.) 78 L. az egykorú nemzeti színházi szerepkönyvet (OSzK, Színháztört. Oszt. N. Sz. H. 66. Vajda Péter ford.). Pápán bizonyosan ezt a Vajda Péter-féle fordítást használták, de hogy Hamlet itt idézett szavai elhangzottak-e, nem tudjuk: a fenti szerepkönyvben ez az egész jelenet ki van húzva. 79 L. 74. sz. jegyz. 80 RAKODCZAY: i. m. I. k. 12., 18. 81 PUKÁNSZKYNÉ: i. m. I. k. 130. (Bár a szépen zengő hangot „a természet megtagadta tőle" — írja a szerző — „csak ő tudott a magyar színészek közül szépen verset mondani, s a színpadon kívül is ő a legjobb szavaló. Ezért kedvence Vörösmartynak.") 82 JöKAI MÖR: Petőfi élete és költeményei. Előszó Petőfi összes költeményeinek Havas Adolftól szerk. kiadásához. Bp. 1892. I. k. XXIII.
