V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)

KISS JÓZSEF: „Művész és költő!" — Petőfi megválása a pápai kollégiumtól

jobban értett Petőfinél."

S2 Nem kétséges, hogy a két színész közül, kikre Jókai céloz, az egyik — Egressy volt. Bizonyos továbbá, hogy Petőfi mélyen rokonszenvezett Egressy művészi magatartásával, hivatástudatával. A művész a harmincas évek végén az Athenaeumban közölt cikkben támadta azokat a pályatársait, akik „biztos fizetésük birtokában" nem fordítanak elég gondot játékuk színvonalára.

83 Petőfinek már 1841-ben is meggyűlt a baja az ilyen, elhivatottság nélkül játszó színészekkel. Levél egy színész barátomhoz c. versében így ír erről: ,,... tapasztalásom nem volt olyatén, Melly kedvre hozta volna lelkemet. Kényért keresni színészek leszünk, Nem a művészet szent szerelmiből, S haladni nincsen semmi ösztönünk." Ezek a gondolatok térnek vissza Szeberényihez írt levelében, amikor hangoztatja, hogy nem elsősorban a mindennapi kenyér keresése a célja, hanem a művészet szolgálata. Egressyről köztudomású volt, hogy állandóan tanuló, magát képező, fejlődni vágyó színész.

8

'

1 Külföldi útjai, melyeknek költségét maga teremtette elő, számára a művészi tapasztalatszerzés alkalmai voltak, s tanulságaikat itthon hasznosította. Petőfi azt írta 1843 márciusában Kecskemétről Szeberényinek: „A mit utósó leveledben a színészetről írsz, helyeslem, s követni fogom: stúdium, fáradatlan stúdium!"

85 Tudjuk, hogy így is tett: 1843-ban német dramaturgiai munkákat tanulmányozott; ezek egyikét, Tieck írásait később éppen Egressynek ajándékozta.

86 Tiszteletet kelthetett Petőfiben Egressy harcos magatartása, tekintélyeket nem ismerő elvhűsége és önérzete;

87 s az, hogy minden távolabb állt tőle, mint a képmutató álszerénység. E tekintetben valóban nagyon hasonlítottak egymásra. Vértesy Jenő csodálkozik, hogy éppen a „szilaj, kötekedő" Petőfi hogyan vonzódhatott Egressyhez,

88 holott a kérdésben már benne van a válasz is. Bizonyos továbbá, hogy Petőfi helyeselte, elfogadta, sőt kezdettől fogva magáénak érezte Egressy színészi törekvéseit, azt az új realista irányt, amiért Bajzával olyan heves polémiákat folytatott (erről feljebb a Krumm Illés-alakítással kapcsolatban is szóltunk), a jellemzetesség, az egyénítés következetesen alkalmazott módszerét,

83 a beszéd, mozgás, taglejtés, arcjáték összhangját (ez mutatkozik meg Petőfi „színészies szavalásában" is). E törekvésekkel szervesen összefüggött az az úttörő szerep, amelyet Egressy Shakespeare hazai elterjesztésében, népszerűsítésében játszott;

90 ezt Petőfi már 1842-ben szemmelláthatóan nagyra értékelte, s maga is részt kívánt belőle vállalni. Ez a színészi eszménykép, melynek egyes elemei feltehetőleg már korábban is megvoltak Petőfi tudatában, itt, Pápán, Egressy fellépései nyomán jól kirajzolódó körvonalakat kapott, s új érlelődési folyamatot indított el a céljait 83 RAKODCZAY: i. m. I. k. 134. 8í Ezt nagy kritikus-ellenfele, BAJZA is kénytelen volt elismerni. (RAKODCZAY: i. m. I. k. 162.) 85 Petőfi Sándor levelezése c. i. m. 16. 86 Uo. 289. 87 RAKODCZAY: i. m. I. k. 131. 88 VÉRTESY: i. m. 313. 89 uo. 316: Egressy 1842. évi röpiratáról (..Párbeszéd Szebeklébi [Bajza] és Egressy Gábor között, színészeti dolgokról") szólva így ír: „Vakító igazsággal ragyog ki belőle a jellemzetesség s a természetesség elve, a színészet ideáljai." Vö. még RAKODCZAY: i. m. I. k. 274—275. 90 Egressyről mint a Nemzeti Színház Shakespeare-kultuszának elindítójáról 1. PUKÁNSZKYNÉ: i. m. I. k. 130—131.