V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)

KISS JÓZSEF: „Művész és költő!" — Petőfi megválása a pápai kollégiumtól

a művész a korabeli kritika annyi támadását vonta magára s amit elméleti írásaiban oly makacsul védelmezett. „Kicsiben" Petőfi „Ólmos botok"-szavalata körül is lezajlott egy ilyen jellegű vita. Ehhez kapcsolódik Petőfi másik emlékezetes pápai szavalata is. A júl. 10-i jegyzőkönyvben olvassuk, hogy Vörösmarty ,,Szózat"-át adta elő. „előrebocsátván: labdacsul [azaz gyógyszerülj azoknak, kiknek a színészi szavalástól gyomruk elromlott. Melly kifejezéssel a fölebbi gyűlésben a szavalatról történt vitára célozott; egyszersmind az ellenkező véleményűek szavalatát akarta hanghordozásával és taglejtésével kigúnyolni: mint a társaság tekintetével [= tekintélyével] meg nem egyező tény jegyzőkönyvileg megrovatni rendeltetett."

15 E bejegyzés sok találgatásra adott alkalmat, ti. a jegyzőkönyv semmi egyéb utalást erre a szóváltásra nem tartalmaz. Ma már világosan látjuk, hogy „a fölebbi gyűlésben" kifejezés csak arra a rendkívüli ülésre vonatkozhat, amelyen a próbaszavalatokat — köztük Petőfiéit is — meghallgatták és elbírálták. Erről jegyzőkönyv, mint említettük, nem készült. De azoknak az emlékezőknek az egyike, akik később ezt az „Ólmos botok"-szavalatot felidézték: Cserna István, beszámolt erről a jegyzőkönyvben csak utóbb említett vitáról is. Szerinte Bárány Gusztáv és Jókai Mór voltak az előre kijelölt bírálók. — Az utóbbi elragadtatással nyilatkozott erről „a minden ízében oly sajátságos, oly eredeti, a közönségesen szokott deklamációktól annyira elütő" szavalatról, és ..dacára szabálytalanságának" mint „fényesen sikerült" előadást — hivatkozva a jelen voltak általános tetszésnyilvánítására is — elfogadta. Bárány Gusztáv másként ítélte meg a szavalatot: „Megrótta a szónokot, mindjárt a kezdetért, hogy az, eltérve a szabálytól — ahelyett, hogy az elszavalandó darabot s annak íróját megnevezte volna — úgy rontott a deklamáló állványhoz, mintha verekedni indult volna, s ököllel ütötte meg az asztalt, ami nem aesthetikus. De azért a szónoknak szerencsét kívánt, mint aki még sok szíveket fog megindítani szónoklatával."

06 Egészen nyilvánvaló tehát (még ha Cserna nem is idézi — 40 év múltán nem is idézheti — szószerint az elhangzott véleményeket), hogy ez volt az a vita „a színészi szavalásról", melyre a jegyzőkönyv céloz: lehet, hogy bekapcsolódtak ebbe mások, esetleg Tarczy, a tanárelnök is; de a szavalatot jóváhagyták, s a verset Petőfi az örömünnepen ugyanilyen „szabálytalan" módon, színészileg megjátszva adta elő. A bírálatért azonban megpróbált a maga módján elégtételt venni, mégpedig az említett újabb szavalattal. Orlai szerint titokban készült erre, napokon át tanulgatott valamit fennhangon; Orlainak, hiába faggatta, semmit sem árult el előre. A legközelebbi ülésen, a fentiek szerint júl. 10-én aztán „hosszúra nyúlt képpel, magából egy kiéhezett tót deákot alakítva állt ki a középre s érzelgő hangon, tótos dialectussal elszavalta Vörösmarty »Szózat«-ját. Elejétől végig kacagás kísérte.^, s elnökünk, Tarczy, nem kevésbé mulatságosnak találta azt, mint mi. Midőn befejezte, komolyan tért helyére. A gyűlés elismerte, hogy eszméjét sikerülten személyesítette, de mint a társaság komolyságával össze nem férő előadást, megrovandónak ítélte."

07 Petőfi tehát valóban színészhez méltó fogással nyilvánított véleményt a vitatott kérdésben : bemutatta, hogy milyen a lélektelen, üres, gesztusokkal nem kísért, tehát „nem-színészies" szavalat, így próbálva meggyőzni a más véleményen levőket. A társaság ezért az eljárásáért rótta meg; 66 Pápai Jegyzőkönyv 56—57. (XLVH. ülés 2. pont.) 66 CS. I. [UDVARDI CSERNA ISTVÁN] : i. m. (1. 63. sz. jegyz.) 848. 67 ORLAI: i. m. 339—340.