Baróti Dezső - Illés László szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 9. 1971-72 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1972)

SÁRA.PÉTER: Színélmények, színhatások Ady költészetében

SÁRA PÉTER SZÍNÉLMÉNYEK, SZÍNHATÁSOK ADY KÖLTÉSZETÉBEN Ady költészetében szinte páratlanul magas fokú muzikalitást figyelhetünk meg. A zene iránti fogékonysága nemcsak végtelenül gazdag és árnyalt ritmusváltozataiban, szavainak^ mondatainak erőteljes zenei hatásában jut kifejezésre, hanem a verseiben gyakran felismerhető auditív élményei is azt jelzik, hogy a hangokra szokatlan érzékenységgel reagált. Ez a tény azonban nem jelenti azt, hogy a vizualitás Ady szemléletében, gondolkodásában, versépítkezésében háttérbe szorult volna. Ellenkezőleg, írásai éppen azt bizonyítják, hogy közvetlen megfigyelései valóságismeretében, művészetében nagyon lényeges szerepet játszottak. Tömör, színes, eleven költői képei, egy-egy versét közvetlenül kiváltó vizuális élményei jelzik, hogy a valóság szemmel felfogható változásai, formái, alakjai, színei mély nyomokat hagytak a költő lelkében. Kimutathatóan Ady a valóság tényeit, tulajdonságait szinte páratlan teljességgel és intezitással fogta fel — még az ízek, szagok, illatok érzékelésében sem találunk nála negatív irányú eltolódást. Átélt élményei, tapasztalati úton szerzett ismeretei éppen ezért sokoldalúan teljesek, alaposak, amelyeket kivételes intellektuális képességeivel a legmagasabb fokon tudott feldolgozni, elraktározni és újra mozgásba hozni. Szemléletének ez a totális teljessége azonban nem jelenti azt, hogy írásaiban a felidézett jelenség minden tulajdonságát kifejezte volna. Ellenkezőleg, a művészi hatás érdekében a valóság érzékelhető tulajdonságaival nagyon is önkényesen bánt és a leghatározottabban mondanivalójának rendelte alá. Költői képeiben, felidézett vízióiban jól megfigyelhetjük, hogy egyéni kiemeléseinek, áttételes kapcsolatainak (szineztéziáinak) milyen jelentős szerepet juttatott. Rengeteg adattal bizonyíthatjuk, hogy Ady művészi látása igen fejlett volt. Az érett költő tér-, forma- és színérzékenységét akár egy festő is megirigyelhette volna. Mindez azonban csak lassan, költői kibontakozásának magasabb fokán alakult ki. Első verseiben még alig találunk néhány gyönge, erőtlen színvillanást. Többnyire csak a fehér és fekete kontrasztjait, a fény és a sötét ellentéteit aknázta ki eléggé bátortalanul. Költői képei is ekkor