Baróti Dezső - Illés László szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 9. 1971-72 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1972)

SÁRA.PÉTER: Színélmények, színhatások Ady költészetében

még meglehetősen erőtlenek és élettelenek, közvetlen élményeinek nyomait alig jelzik. Színskálája még nagyváradi korszakában is viszonylag kicsi, de színalkalmazásai már határozottabbak. Leggyakrabban és legtudatosabban a feketét és a sötét színeket használja. A barnát olykor-olykor már jelentést módosító kapcsolatokban is alkalmazza: „Várom a barna felleget." „Ez még a régi barna éjjel." Már az ilyen árnyalati színeltolódások, vagy a túlszínezések : „S bár előttem vak sötétség" is kitűnően alkalmasak arra, hogy a kép vagy az alapszó szokásos jelentését módosítsák és azt a metaforák, szimbólumok irányába tolják. Mert kimutathatóan Ady már Nagyváradon a szimbolista költészet felé haladt. Sőt, Vízió a Lápon c. versének tanúsága szerint 1903-ban már meg is érkezett. S bizonyára nem véletlen, hogy a legtudatosabb színalkalmazásait először éppen ebben a versében találjuk. A valóságot szimbolizáló alapkép szürkeségével és vízióinak élénk, merész színeivel már nemcsak egyéníti és élesíti képeit, hanem a vers mondanivalójának drámaiságát is fokozza. A harcias vörös szín a versolvasót érzelmileg is befolyásolja. Az Éjimádó versének néhány sora is azt sejteti, hogy Ady bizonyára már Nagyváradon kezdett tudatosabban foglalkozni a fény- és színproblémákkal: ... Fény ad színt a darabka kőnek, Fény ad színt minden agy velőnek. A fény teremtett, fény teremt Fejet zsibbasztó végtelent A költő életében, művészetében bekövetkezett nagy fordulatot az Új versek színei is jelzik. A nagj'váradi korszakában uralkodó fekete szín szinte teljesen eltűnt. Előtérbe került a fehér, de ennek használata is művészileg tudatosabbá és differenciáltabbá vált. Már nemcsak a tárgyak, fizikai jelenségek lehettek fehérek, hanem például a csönd is. Itt a fehér csönd, a fehér lepel. Nem volt ilyen nagy csönd még soha tán, Fehér ördög-lepel hullott miránk, Fehér és csöndes lesz már a világ, Megöl a csend, ez a fehér lepel: (A fehér csönd) Az ilyen szín/kapcsolat alkalmazhatóságára bizonyára a francia szimbolisták, különösen Rimbaud verseiből kapott bátorítást. Az idézett vers, de egyéb példák is bizonyítják, hogy Ady a fehéret hangulati és jelentéstani értéke alapján nemcsak a bűntelenség, az erkölcsi tisztaság jelképeként alkalmazta, hanem felhasználta a nem létező, a valóság fölötti dolgok sejtetésére, szimbolizálására is. Hiszen közismert, hogy az ég lakói, a holtak szellemei a nép képzeletében mindig fehérben jelennek meg, miként „A vár fehér asszonya" Ady képzeletében. A túlvilágról visszajáró halottak is mindig fehérben kísértik meg