Baróti Dezső - Illés László szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 9. 1971-72 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1972)

TAXNER ERNŐ: A Törvénykereső (Illyés Gyula, a drámaíró)

ILLYÉS GYULA BUDAPESTI LAKÁSA (Ballá Demeter felvétele 1970) történeti, filozófiai, világnézeti vitákra. Ebből persze helytelen lenne Illyés Gyula világnézeti „elbizonytalanodására" következtetni. Mindössze arról van szó, hogy korábbi nézeteit markánsabban és gazdagabban motiváltan fogalmazza meg. Jelentősebb, fontosabb érvekkel szólaltatja meg nemzeti és társadalmi elkötelezettségének nem marxista, hanem — plebejus — demokrata tartalmát. Illyést mindig erősen foglalkoztatta az egyén és közösség problémája. (Itt került talán legközelebb a marxizmushoz.) Amint láttuk, kísérletet tett a néptömegek közvetlen történelmi szerepének ábrázolására, majd a tömegek érdekeit képviselő nagy egyéniséget állította drámái középpontjába. Sokáig nem tudott azonban megszabadulni attól, hogy hőseit kizárólag homo politikusnak tekintse, így a közösségi viszonyokat szükségszerűen le kellett egyszerűsítenie. A szóban forgó drámák harmonikus világképre épültek, a küzdelem egyik oldalán a helyes, a másikon a helytelen hívei sorakoztak föl. így aztán a néptömegek történelmi szerepének hangoztatása mellett (azzal ellentétben) a drámai küzdelmet végső soron egyének állásfoglalása döntötte el. Akár vereséget szenvedett a hős, akár nem, akár kedvező volt a cselekmény alakulása, akár tragikus fordulatot vett a történet, a művészi földolgozás az egyén közvetlen történeti beavatkozásának döntő lehetőségét hangsúlyozta.