Baróti Dezső - Illés László szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 9. 1971-72 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1972)

TAXNER ERNŐ: A Törvénykereső (Illyés Gyula, a drámaíró)

A Különcben, a Kegyencben és a Tisztákban az ellentmondások bonyolult hálójában vergődnek Illyés hősei. Az egyénnek a történelem alakulását alapvetően befolyásoló tette helyett a történelemnek az emberre, személyiségének belső harmóniájára, eszményeire és viselkedésére gyakorolt nyomása kerül előtérbe; az egyén és közösség bonyolult viszonyának mélységi vizsgálata, így fordul Illyés figyelme a fentről látható erőparalellogramma helyett a közösségi élet lüktető ellentmondásaiból adódó, egzaktul meg nem fogalmazható, csak a művészet segítségével kifejezhető emberi törvények keresése felé. Illyés érett drámaíró művészete a magyar intellektuális dráma új ágát építette ki. Legújabb vígjátéka — Bölcsek a fán (1970) — az író műfaji megjelölése szerint „tragédia tréfában elbeszélve". Illyés a magyar társadalom időszerű gondjait, a nép-urbánus vita anakronisztikus továbbélését, valamint a köz- és szellemi életünk néhány más torzulását szatirizálja, illetve parodizálja. Egyszerre nyúl vissza a molière-i komédia, a magyar iskoladráma hagyományához, ós folytatja saját vígjáték modelljének, a modern farce megteremtésének kísértetet — ezúttal a korábbinál erősebb intellektuális töltést alkalmazva. Mindez a pálya új fordulatát jelzi talán; ennek elemzésével azonban helyesebbnek látszik várni abban a reményben, hogy Illyés Gyula drámaíró munkásságát még nem kell lezártnak tekintenünk.