Baróti Dezső - Illés László szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 9. 1971-72 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1972)

TAXNER ERNŐ: A Törvénykereső (Illyés Gyula, a drámaíró)

lékeztet. A hős a magánélettel keveset törődő, önfeláldozására mindig kész aszkéta-forradalmár típusát képviseli. Tudjuk, hogy ennek eszménye a korabeli munkásmozgalomtól sem volt idegen. Mégis, a hős emberi sokoldalúságának — emberi hitelének — hiánya miatt a politizáló szándékú, nyugtalanító kérdések is erejüket vesztik. A dráma mozgósítja érzelmeinket a hős mellett; de nem ösztönöz arra, hogy keressük a választ: miért nem tudta ez az okos, felelős, rokonszenves fiú megváltani a világot? Áldozata miért nem szolgál többet önmaga megváltásánál? Illyés következő drámájának (Lélekbúvár) szellemes példázódását 1948ban kevesen fogták fel helyesen, annál többen értették, vagy magyarázták félre. Ennek okait egyrészt a korabeli társadalmi-politikai harcok kiélezettségében, a marxista kritika fokozott érzékenységében; másrészt pedig abban kereshetjük, hogy a negyvenes évek végére Illyés — tény — egyre messzebb került a Magyar Kommunista Párt irányvonalától, főleg pedig falusi politikájától. Igaza van Darvas Józsefnek, amikor Illyés szemléletének népies paraszt-romantikáját kifogásolja. Sőt, igaza van abban is, hogy ,,a pszichoanalízis sarlatánjainak világnézeti zavart okozó téveszméit, retrográd politikai mozgalmak kezébe fegyvert adó, veszélyes hóbortjait leleplezni feltétlenül hasznos", — de bizony nem ez a kor legfontosabb problémája. (Darvas József: Megyjegyzések a „Lélekbúvár"-hoz, Fórum, 1948. 994—997. o. Az idézettől eltekintve Illyés drámáinak irodalmára külön nem hivatkozunk, erre vonatkozólag lásd Szabó B. István tanulmányát.) Darvas József azonban csak a dráma félhámrétegéről szól. Pedig észreveszi a molière-i példát. Innen, Molière felől közelítve ma már — történelmi távlatból — világos, hogy a darab nem a freudizmus, hanem a „szmukizmus" könyörtelen szatírája. Illyés iróniával jelzi a főhős Kert-Magyarország álmának meg valósi thatatlanságát a cselekmény képzeletbeli időpontjában, a harmincas években; — viszont a terveiben nyomatékosított igényt nagyonis komolyan veszi. És a Lélekbúvárban a falunak ez a korszerűsödési igénye a fontos. Illyés képlete szerint a falu egészséges vágyakkal és a jobb (modernebb) élet megvalósításához szükséges erőkkel telített. A lelkek, az emberek irányítása azonban a jovális, patriarchálisán jóindulatú plébános kezében van. Az elmaradott falunak korszerű tudományra és világnézetre lenne szüksége, erre vár — és megérkezik dn Samuk, aki semmi mást nem akar, csak a zsebét megtölteni. A plébános nemcsak emberileg rokonszenvesebb, de egyrészt hiányzik belőle az újonnan érkezett mohósága, másrészt vállalja is a falu tényleges vezetését. Igaz, nem a főhős korszerűsödési igényének megfelelően, hanem régimódian, elavult elvek szerint. Szmuk viszont egyszerűen visszautasítja ezt a szerepet. Csak egyéni érdekei mellett, harmadlagosan kívánja a „szmukizmust" az „úgynevezett parasztkérdés" tudományos megoldására fölhasználni. Moheré komédiái jellegzetes emberi magatartásformákat lepleznek le. Ezt teszi Illyés is a Tartuffe hagyományait követve. Itt szintén a hamispróféták leleplezése az elsődleges írói szándék. Illyést kétségtelenül politikai fenntartásai is ösztönözték e típus időszerűsített és általánosított leleplezésére. Ma azonban már fontosabbnak érezzük ennél, az idők folyamán világossá vált tanulságot, hogy —• miként a politikai mozgalmak gyorsan fejlődő szakaszában általában — a magyar kommunista mozgalomhoz is sokan csatlakoztak a negyvenes évek végén puszta karrierizmusból. Sokan hirdették a maguk kisszerű magánizmusát marxista szólamokba burkolva. „Ellenőrizni nem azt kell,