Baróti Dezső - Illés László szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 9. 1971-72 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1972)

CZÉRE BÉLA: Két érintkező pálya: Csáth és Kosztolányi

fizetésekből élnie, Ignotusnak újságírói kényszermunkát végeznie — nekem falusi doktornak mennem..." 3 A Monarchiának e felbomlás előtti szellemi vákuuma fölött vert hidat Csáth „az ős, szent gyönyör számára", „mely eltünteti a körvonalakat és az értelmetlenségeket, s kihelyez bennünket a tér béklyóiból, és az idő zakatoló másodperc óráját megállítva, langyos hullámokon emel bennünket a lét ma­gasságaiba".'' Éjszakai felriadások megnevezhetetlen félelmeitől űzve, melyek­ben talán még a gének emlékeznek a régi halálra, a teljes élet elé futott evvel a gyönyör-programmal, de közben át is hajolt minden megtartó korlá­ton. Kosztolányi a Mérgek litániájával társul ehhez az élményhez: Az ópium volt az első ideálom, az álom, az én altató arám; csak rám leheli és az enyém mi drága, enyém lesz Kína, Tibet és Japán. A koffein komoly, nyugodt barátunk, mélységek kútja, bölcsek itala. A veronál vén gyermekek dadája, a morfium az örök éjszaka. A nikotin zavart füstfellegében keleti lázak fátyola remeg. Az alkohol gyógyítja életünket, ezt a fekélyes óriás sebet. Mind szeretem. És ők is mind szeretnek. Komor nevük imába foglalom. Rettegve, félve rejtem el a titkuk, mint átkomat és örök bánatom. Más kérdés azonban az, hogy e programszerűen meghirdetett hedonisz­tikus életöröm-élvezés mint primer életérzés belejátszik-e a művekbe? Az 1910-től kezdve a morfium és pantopon egyre növekvő adagjaival élő Csáth novelláiról feltételezték későbbi kritikusai, hogy sokat hordoznak írójuk izgató­szer okozta révületeiből. Az igazság azonban az, hogy Csáthnak nincs „mor­fium utáni" korszaka, hiszen 1913-tól kezdve, mikor átlépi a „petit morphi­nisme" 7 határát, már nagyon keveset ír, az 1914-től haláláig írt két novella pedig egyáltalán nem jelzi tehetségét. Egyetlen novellája van Csáthnak, az 1912-ből származó Egyiptomi József, amelyen érződik az Ópium-esszében meg­hirdetett tér és idő béklyóiból való kiszabadulás. Az időszámítás előtti III—IV. évezred Egyiptoma ad színteret ennek a morfium-okozta lebegésből született, az örök sodrású víz, a békét lélegző táj és az asszony végtelen nyugalmából szövődő írásnak. Itt valóban más világba lépünk, olyan a novella hangulata, mint egy örök ajándékként kapott ritka álomé; nem érezteti ugyan az író „az ősi tragikumot, a vágyat, mely kielégülésért kiált és a csömört, mely a kielégülés után jelentkezik", 8 de kapunk helyette valami egészen mást, vala­5 DÉR ZOLTÁN : Az árny zarándoka (Szabadka. 1969.) 6 CSATH GÉZA: Opium (Nyugat, 1909.) DÉR ZOLTÁN: Az árny zarándoka (Szabadka, 1969.) 8 KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: Csáth Géza betegségéről és haláláról (Nyugat, 1919.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom