Baróti Dezső - Illés László szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 9. 1971-72 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1972)
BÉLÁDI MIKLÓS: A költő felel
madt és fenntartással tekint rá napjainkban is. A mű sugározza legbensejéből írója hovatartozását, pártállását, megvalósítván ily módon az önkéntelen ihlet és a tudatos teremtés egységét — ez a fajta alkotás Illyés eszménye. Ezt valósítja meg költészetében is. Irodalmi gondolkodásának, de lírájának is mindenen átvilágító tétele, sugalmazása a világ megválthatóságáról szól. Korunkban meglehetősen ritkán tapasztalható következetességgel fejti ki újra meg újra arról szóló nézetét, hogy az irodalomnak fontos hivatása van a társadalom jó működtetéséért és az ember boldogításáért folyó küzdelemben. Ha ars poétikát fogalmazott, legILLEGÁLIS TALÁLKOZÓ A CSILLEBÉRCEN többször akkor is erről vallott. Rendíthetetlen életigenlő — verseiből csakúgy, mint tanulmányaiból, egyéb írásaiból ez derül ki. A racionalizmus ennek az életigenlésnek a forrása: ,,A világról való ismeretünk csak az lehet hasznos, amely eszünk bírálatát is megállja. Létünkről nem álmot akarunk, hanem tényeket." 11 Fogalmazásában ezért az a legtöbb elismerés, ha az írói munkának társadalmi értéket tulajdoníthatunk; más szóval: azt tekinti igazi írói teljesítménynek, amelynek kétségbevonhatatlan társadalmi jelentősége van. S innen érthető, hogy az egykori avantgárdé híve és lelkes követője, a szürrealisták magyarázója miért idegenkedik a mai szorongásos, abszurd irodalomtól. Az életigenlő magatartás nem békülhet ki a pesszimista világérzéssel. Ez az életet igenlő, ösztöneiben hordott és ésszel, értelemmel alátámasztott cselekvő világban élés kel benne vitára akárhányszor a nemzeti aggodalom sötét jóslataival is. Ujabb lírája innen is nyeri drámai feszültsé11 Uo. 78.