Baróti Dezső - Illés László szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 9. 1971-72 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1972)

SÁRA.PÉTER: Színélmények, színhatások Ady költészetében

A távoli szekerek c. versében pedig egyik álmatlan éjszakájának az egész történetét tudta érzékeltetni a hold változásait kifejező konkrét képeivel. Más versei is jelzik, hogy Ady nappali élményei megfogyatkoztak s inkább éjszakai élményei, impressziói kerültek előtérbe. Az Ujjak a Szajnában című versében is a nagyváros Szajna vizében tükröződő éjszakai fényei, színei ragadták meg a költő fantáziáját és a folyó víztükrén nyugtalanul hullámzó színes fénysávokról kegyetlen, karmoló ujjakra asszociálva fejezte ki panaszos mondanivalóját. Ujjait mélyébe bemártja Paris vagy az emberi Sors: Piros, ón, zöld, korom és sárga, Rettenetes, végtelen ujjak És fölzokog a Szajna árja. A vers kétséget kizáróan impresszionista fogantatású. A színek felsorolása azonban már nem az impresszió hatása alatt történt, hanem hangulati és jelentéstani értékük alapján tudatosan, a mondanivaló szolgálatába állítva, szinte expresszionista módon vetítette ki a költő. Arra vonatkozóan, hogy Ady ebben az időben milyen merészen és tudatosan alkalmazta a színeket érzéseinek, gondallatainak kifejezésére, egyéb meggyőző példákat is hozhatunk. Egyik önéletrajzi írásában monte-carlói élményei alapján a szerenósét kergető játékos különös lelki állapotát magyarázva írta: „...Ezek a heves félórák, az utolsók, az éjfélkörüliek. Csak úgy, halványan rémlik az előbbi tanulság: hogy a mindenség egy haragos tenger, melyből sárga dühöket kényszerít ki a mi sok, apró szemtelenkedő világosságunk. . . Félmásodpercig villan meg előttünk, miként a tenger a tolakodó fénytől, sötétsárgán, hogy mindent roszszul csinálunk ..." A Vér és arany után állandósult színértékeiről, színhasználatáról nagyon sokat elárul az alábbi versekben is. Röhögő pirosak, Epés violásak, Csillogó fehérek Viszik harsányan a szót Filozófus kékek Haragos zöld mályvák Gunyoros vörösek El-elszólják magukat Csak egy virág hallgat, Szinte-szinte ölnyi, Sárga, őszi rózsa, Büszkén lógatja fejét. (Öszi, forró virág-halmon) Mennyi szín, mennyi szín, mennyi kedves És tarkaságban annyi nyugalom És fehér és piros és virító-sárga, Izgató kék és harcos barna szín (A Kalota partján) Az Illés szekerén kötet után igazi nagy impresszionista ihletésű verset már alig találunk. Belső érzései, gondolatai még a fehér habokkal fodrozott