Baróti Dezső - Illés László szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 9. 1971-72 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1972)
SÁRA.PÉTER: Színélmények, színhatások Ady költészetében
kék tenger izgató látványát is elnyomták (A Tenger ákombákoma). De egyéb külföldi úti élményeiből fogant verseiben is csak elvétve villantott fel egyegy színesebb látnivalót (Az ifjú Rajnánál, A föltámadás szomorúsága, Nyárdélutáni hold Rómában). Közvetlen impresszionista ihletésű versei valóban erősen megfogyatkoztak, költői képei azonban ugyanakkor konkrétabbakká, valószerűbbekké váltak. Közvetlen hangú vallomásai tele vannak olyan realista, finom színezésű természeti képekkel, amelyek jelzik, hogy Ady ebben a korszakában sem volt érzéketlen a természet jelenségei iránt, de a rikítóan színes, harsány látnivalók felidézésénél a magyar valóság egyszerűbb, hétköznapibb, halványabb tónusú képeivel mondanivalóit szívesebben szemléltette. Különösen gyakran idézte fel a hazai táj jellegzetes őszi és téli képeit: ,,Az őszi fűszálnál fakóbban Állok és már érzem a vesztem," „És majd szűrik a bort / Pompás, aranyos őszben" „Pucér mellemet vágyom betakarni / Felhőkkel mint az őszi, csöndes Ég," „De csergő, friss álmaim vannak / S tépik Tél-est bíborát" „Jönnek a téli varjak / Feketén a hómezőn:" Erősebb színezésű képeket csaknem kizárólag nyári élményeiből fakadó írásaiban találunk. „A színek is szépek voltak: a sárgás kazlak, a majdnem barna fél asztagok, a fekete kazán, a piros cséplőgép. És az emberek mozgolódása, a néha kinyíló kazánajtó vörös, éles tüze, a pirosszoknyás oláh leányok fent a dobon, a géptetőn, amint kévét oldanak. S az asztagokról dobott kévék ragyognak messziről az aranyos, augusztusi délutáni napban, mint nagy, különös madarak..." (Sípos, az étető) Pompás magyarok, templomból jövet Mentek át a Kalota folyón S a hidat fényben majdnem fölemelte Az ölelő júniusi nap. Mennyi szín, mennyi szín ... Mily pompás vonulások a dombon. Óh, tempós vonulás, állandóság, Biztosság, nyár, szépség és nyugalom. (A Kalota partján) Ezek az írásai vitathatatlanul impresszionista ihletésűck, de érdemes megfigyelni, hogy a korábbiakkal ellentétben itt már a tájat sohasem néptelenül, hanem az ott élő emberekkel együtt, mint az élet teljes valóságát mutatja be. A belső érzéseivel, gondolataival vívódó költő a közvetlen impressziók helyett egyre gyakrabban idézte fel korábbi élményeit egészen konkrét, realisztikus képekben. A múlt emlékeiből felidézett költői képeit többnyire színekkel is valószerűsítette (Az első asszony, Dalok a labdatérről, Fölkelések és feledkezések, Repülj, piros sárkányom, Ifjú sirályi kedvek). A leggyakoribb és leghatározottabb színalkalmazásokat ebben a korszakában szerelmes verseiben és szocialista hitvallású költeményeiben találjuk. Érzéseinek magasabb hőfokán kipattant szenvedélyes vollamásait rendszerint színekkel is aláfestette. Főleg a piros, vörös, fehér, fekete színek közismert jelentését és hangulati értékét használta ki maximálisan. A színeknek a tudatos és drámaian hangsúlyos alkalmazásával Ady az expresszionizmus területére lépett. Érzéseinek erőteljes színkivetítődései, az ellentétes színek gyakori 14 Petőfi Irodalmi Múzeum 209
