Baróti Dezső - Illés László szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 9. 1971-72 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1972)
RÓNAY LASZLÓ: A Magyar Csillag
vágyott ideálkép elérése végett a lap írói csak tollúkat forgatták. Petőfi harcos szabadság-eszménye mindvégig idegen maradt számukra.) Az adott társadalmi-történeti-politikai helyzetről kevesebb szó esik a Magyar Csillagban. Visszatérő téma mégis az írói szabadság kérdése, s elutasítja a lap az „irányított tudomány" demagóg jelszavát. „Igen, a magyar történelem a nemzetet szolgálja — írja ezzel kapcsolatban Joó Tibor. 10 — De csak akkor szolgálhatja, ha elfogulatlan, független, ha mentes a politikától és minden emberi ambíciótól, ha egyetlen egy csillag irányítja: az igazság eszméje." S az erőszakkal is teret hódító német történetszemlélet elutasítására vall az a vita is, amely Szentkuthy Miklós, Szerb Antal és Devecseri Gábor között folyt Kerényi Károly mítoszértelmezése körül. Szentkuthy elsősorban azért tette bírálat tárgyává Kerényi rendszerét, mert az — szerinte — bármily megvesztegető fölénnyel is, de a germán mítoszokat és a német vallástörténeti iskola szellemiségét alkalmazza a görög és római mitológiában. „Elég szomorúan jellemző a hazai ókortudomány állapotára — mondja ki a végső ítéletet —, hogy nem csak a laikusok, de még a szakemberek előtt is, ez az újromantikus német mítoszértelmezés a f elf edzés és az újdonság erejével hat." 11 Persze volt a németellenességnek egy közvetett, de az értők számára nyilvánvaló formája is: a Magyar Csillag változatlanul őrizte a magyar irodalmiság franciás érdeklődését. Ritkán nyilvánult meg a francia irodalom időszerű jelenségei iránt olyan érdeklődés irodalmunkban, mint éppen a háborús években, amikor a kormányzat a német kultúrfölény bűvöletében élt, s a francia szellem importja gyanús politikai tettnek számíthatott. A Magyar Csillag világirodalmi orientációját azonban az az együttérző, a szellem rokonságából fakadó irányzat jellemezte, amelyet olyan szépen fogalmazott meg Kínai költők című versében Komjáthy Aladár: Hű vallomástokat a zord idő nem mosta el: nekünk is az a szép, ami nektek: fa, lány, víz, évszakok, virág, hegy csillag, hold és messzeség. A szűkülő láthatár és a csökkenő lehetőségek a francia hatások számbavevésére ösztönözték a Magyar Csillag tanulmányíróit. Bóka László Francis Carco Nostalgie de Paris című könyvét ismertetve 12 meg is jegyzi, hogy e könyv magyar változatát is meg lehetne írni, hiszen Párizs nem kevésbé magyar „kegyhely", mint Pest vagy Pozsony. „Magyar emlékek nélkül is az. Illetve: hát nem magyar emlék Victor Hugo? Nem magyar emlék Baudelaire, aki magyarul éppen olyan szépen szól, mint anyanyelvén: Uram, fogadd hálámat! Add a jó halált. Küzdelmeimet áldd meg, áldd Türelmes óhajtásomat! Alázat útján közeledve Kér egy szegény szív, vedd be öt és övéit örök örömödbe! 10 Joó Tibor: IRÁNYÍTOTT TUDOMÁNY? 1941. 62. 11 Szentkuthy Miklós: A MÍTOSZ MÍTOSZA. 1941. 86.; Szerb Antal és Devecseri Gábor válasza, ill. Szentkuthy viszontválasza, 1941. 209. sköv. 12 Bóka László: MESSZE A SZŐKE SZAJNA MELLETT. 1941. 49.
