Baróti Dezső - Illés László szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 9. 1971-72 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1972)
SZABÓ B. ISTVÁN: A mérleg nyelve
hamisnak ítéli, a műnek a 30-as évekre időzítését írói fogásnak, azért, hogy a f ©kérdésként feltüntetett mellékes probléma — a város-falu ellentét — mellékes mivolta a jelen társadalmi valóságában nehogy rögtön lelepleződjék. Mellébeszéléssel, másról beszélóssel vádolja Illyést, és keserűen leszámol a volt szövetségessel. A művet jellemzőnek tartja a „népinek" dilemmájára a fordulat évében: vagy a szocializmus mellé állnak, vagy lemaradnak, sőt kerékkötőkké lesznek. S őszinte fájdalommal úgy látja, hogy Illyés a második lehetőséghez távolodik. 58 A cikk tömören összefoglalja részint Illyés Gyula távolodását a párt politikájától, részint — éppen mert Darvas is napi politikai aktualitások szerint ítélt — a kommunista kritika távolodását Illyéstől. Ö sem — senki sem kísérli meg azonban e kettős, párhuzamos eltolódás egymást kétségtelenül indukáló okainak és arányainak a tisztázását. 1 9 4 9 — 1 9 5 1 Erről a periódusról sokkal kevesebb a mondanivalónk. Illyésről a hivatalos vélemény az volt, hogy a szocializmus ellenzőinek szolgáló passzív rezisztenciába vonult; „átalussza", „eltűri", „'kivárja" a korszakváltó társadalmi változásokat. 59 Az „író-diplomaták" közé sorolták, akik „erkölcstelen kétértelműséggel" hallgatnak akkor, amikor „az ötéves terv meghatározza irodalmunk fő irányát és fő témakörét is". 60 Azok közé, akik kihullhatnak az idő rostáján. És azok közé, „akiknek sokszor egyenesen udvaroltunk, hogy forduljanak szembe saját múltjukkal és csatlakozzanak a népi demokráciához. Nem rajtunk múlt, hogy ez nem történt meg." 61 Horváth Márton megáUapítása szerint 1946-tól mindegyik „népi" csoport, minden „népi" író „következetesen találkozott a Kommunista Párt elleni nyílt és rejtett fellépésben". 62 A legnyíltabb párteUenes támadások területének a beszüntetett Válasz-t bélyegzi, s az 1949 utáni évek valósága, a szocialista forradalom akkori programja alapján logikusan. Bár abból a megfogalmazásból, miszerint IUyés a Válasz szerkesztésével „népellenes irodalmi ügyhöz is adta a nevét", G3 kitetszik, hogy a kommunisták nem azonosították egyöntetűen és maradéktalanul IUyés irodalompolitikai nézeteit sem a Válasz egész szellemével és minden közleményével Annak tüzetes megvUágítása, hogy Illyés •—• nyilván maga is tudván-tudva és érzékelve a különbséget -— miért ós mi ellen adta mégis oda a nevét, — természetesen elmaradt. A kommunisták keserűségét, bizalmatlanságát csak fokozta ennek oka és okozata: IUyés hallgatása. Persze nem reflektált „önkritikákban", „nyilatkozatokban", de sajnos megjelenő művekben sem a tényleges politikai és művészi „ellenzékiségét" messze eltúlzó, szerepét a valóságosnál negatívabbnak ítélő vádakra. Beszédesnek mondott — és bizonyos, IUyésnek sosem tetsző, 58 DARVAS JÓZSEF: Megjegyzések a Lélekbúvár-hoz — Fórum 1948. 994—997. 1. 59 HORVÁTH MÁRTON: A magyar demokrácia irodalmi életének mérlege — i. h. 00 HORVÁTH MÁRTON: író-diplomaták — Csillag 1949. 18. sz. 44. 1. 61 RÉVAI JÓZSEF: Megjegyzések irodalmunk néhány kérdéséhez — Irodalmi tanulmányok. Szikra. Bp. 1950. 238—318. 1. 62 HORVÁTH MÁRTON: Megjegyzések demokratikus irodalmunk kialakulásáról. (A Lobogónk: Petőfi c. tanulmánykötet bevezetője) — Csillag. 1950. 31. sz. 34—39. 1. 63 KIRÁLY ISTVÁN: Népi demokráciánk irodalma — It. 1950. 2. sz. 33—56. 1.
