Baróti Dezső - Illés László szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 9. 1971-72 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1972)
SZABÓ B. ISTVÁN: A mérleg nyelve
reakciós körökben ilyenképpen valóban ügyesen kihasznált — hallgatására a kritika nem kevésbé beszédes hallgatása felelt. (Ebben az időszakban a polgári vagy egyházi orgánumok dicséretei is igen megcsappantak, de természetesen nem azért, mintha nem szóltak volna szívesen és sokat — akár hallgatásáról is. Csakhogy a fordulat éve, a kultúrforradalom adminisztratív intézkedései, a könyvkiadók, lapok államosítása után alig maradt helyük, lehetőségük erre. Lényeges különbség: az „ellenzéki" kritika nem beszélt, mert nem tudott, a kommunista pedig nem beszélt, mert nem akart beszélni Illyésről.) Az újból kiadott, idegen kéztől megrövidített Petőfi mindössze egyetlen recenziót 64 és néhány jelentéktelen glosszát 65 kap. Két eredeti művét, amely ebben a korszakban jelent meg (Két kéz, Két férfi), a kommunista kritika fanyalogva fogadja, a megmerevedetten negatív Illyés-koncepcióba bele nem illő pozitív értékeiket csaknem bosszankodva észleli. Révai József a művek pozitív tartalmait is az Illyésről formált általános negatív ítélet támasztékául fordítja. A szocialista realista ábrázolást az élet is sürgeti — mondja —, „bizonyítja ezt — egyelőre ellenkező előjellel — Illyés Gyula, akinek egyre kevésbé fog adni a fejlődő élet írói élménylehetőséget és anyagot olyan szép költemény megírására, mint a Két kéz, mely időtől és tértől függetlenül áll ki általában a dolgozó ember mellett, de elkerül minden vonakozást a mai dolgozó emberhez, aki nem általában fáradozik, hanem a szocializmust építi". 66 Az egyetlen, kifejezetten a Két kézről szóló érdemi kritika a kortól való elvonatkoztatottságban a poéma művészi gyengéinek gyökerét is felfedezi, s a megírása jelenidejéhez szorosan kötődő Puszták népe nagyszerűségét állítja szembe vele. 67 A Két férfiról szólva is inkább a filmregény műfaji lehetőségeiről esik szó, 68 mint Illyés művészi megítélésének problémáiról. 1951-ben Illyés neve már csak akkor szerepel — elvétve — a magyar sajtóban, ha egy-egy riporter meglátogatja s munkájáról, terveiről kérdezősködik, 69 vagy arról, hogy „mi az író feladata a békeharcban?" 70 Lődi Ferenc pedig (aki — mint írja — épp a jugoszláv határon őr a béke felett) versben fordul hozzá őszinte kétségbeeséssel: „Hát mért nem serkent harcra Korea / s a cél, amelyért népünk síkraszáh?" 71 Hasonló, számonkérő és noszogató hozzászólásokat az írószövetség első kongresszusán is címeztek Illyéshez. 72 A költő — ma már félreérthetetlenül — jelképes beszédben válaszolt: 73 az igazi időszerűség lényegét a jövőszerűségben állította, szinte szó szerint A költő felel című, későbbi ars poeticáját mondta el, s felolvasta frissen írott költeményét Az építőkhöz. A vers egésze és befejezése („leomlanak / bálványok, trónok, égi-földi szentek, j de nem amit a U FODOR JÖZSEF: Illyés Gyula: Petőfi — Világ 1949. 143. sz. 05 ZS. E. : Petőfi — Hírlap 1949. 122. sz. K. I. E.: Petőfi — Szabad Nép 1949. 91. sz. K. GY.: Petőfi — Képes Figyelő 1949. 25. sz. (ili RÉVAI JÖZSEF: Megjegyzések irodalmunk néhány kérdéséhez — i. h. 309—310. 1. 67 VARGHA KÁLMÁN: niyés Gyula: Puszták népe — Két kéz — Csillag 1950. 31. sz. 54—56. 1. t8 MÁTHÉ LlDIA: Illyés Gyula: Két férfi — Fórum 1950. 406—408. 1. 69 GÁCH MARIANNE: Illyés Gyula . . . Készülő filmjéről ... — Független Magyarország 1951. 11. sz. 7. 1. 70 Beszélgetés Illyés Gyulával: Mi az író szerepe a békeharcban? — Kis Üjság 1951. 98. sz. 71 LÖDI FERENC: Levél Illyés Gyulához (Vers) — Tiszatáj 1951. 65. 1. 72 Kövesi Endre felszólalása, A Magyar Írók I. Kongresszusa — 1951. április 27—30. Szikra, 1951. 73 Illyés Gyula felszólalása uo.
