Baróti Dezső - Illés László szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 9. 1971-72 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1972)

SZABÓ B. ISTVÁN: A mérleg nyelve

telmétől távol áll minden kétes értékű intuíciós váteszkodás". Közéleti mondanivalóit — úgymond — „szellemes paraszti báj" és „franciás szellemesség... mentik át költészetté"/

0 Osztály-szempontok helyett általános magyarságérdekeket emleget és vers-zenéje, formai bravúrjai révén dicséri'''

1 — az alig két éve hasonló okokból meglehetősen elmarasztalt — költőt. A „virrasztó és utat mutató szellem természetes magára találását" üdvözli a kötetnek leginkább vitát igénylő verseiben a katolikus sajtó, és az esztétikai csiszolatlanságot is megbocsátja, mert: „...az egész magyarsággal együttrekesztőbb, kétségbeesettebb lírát" még nem írtak/

12 Nyilván Csorba Győzőnek sincs maradéktalanul igaza, mikor úgy látja, hogy ebben a kötetben „megint a legjobb Illyés adja legjobb magát"/'

3 és a Nagyvilág nívós kritikája sem eszmei hangsúlyokról beszél, midőn a hangsúlyok költészetéről értekezik, hanem nyelvkészségről és a magyar líra tárgyiassá válásáról/

1

''

1 Nagyjából hasonló akusztikájú a kritikai visszhangja a bulgáriai verses és a Franciaországról szóló prózai útinaplónak is. Lukács az előbbiről szólva Illyést — egyéni „irodalompolitikája" ellenére — a demokrácia igazi hívének látja, de nehezményezi, hogy Bugáriáig kell utaznia, hogy ezt megvallja. Nem észlel az új tartalmú bolgár paraszti demokrácia dicséretében hazafelé szóló buzdítást — csak szuverén szépséget/'

5 E tekintetben elfogulatlanabb Barta Lajos, aki nemcsak az Ady-hirdette testvériség, hanem a „szocialista elvek közös vonalán" megvalósuló testvériség hőskölteményét dicséri a műben — jelentőségében túlemelve kissé/'

0 Akad, aki reálisan, értékének megfelelően méltatja a verses riportot/'

7 de lényeges szó Illyésről már alig esik. A költő 1947-ben kiadott összes versére felelő kritikai visszhang az eddigiekhez képest kevés új elemet tartalmaz. Nem mond sokat és igazat, és nem érzékeli a kialakult helyzetet, aki azt állítja 1948-ban, hogy „forradalmár őszintesége és a nép iránti hűsége egyre erősebben és jellemzőbben nyilvánul meg, különösen a felszabadulás óta írt verseiben.. ,"

48 Az adott viszonyok között annak kinyilvánítása is legfeljebb burkolt vita a kommunista kritikával, hogy „Illyés költő-fejedelmi rangját" —• nem úgy, mint elődjéét, Babitsét •— „ ... nem vitatja senki."

49 A baloldali kritika (amely nem azonos az IUyés műveiről már hallgató hivatalos pártkritikával) még bizalommal, megértő méltatással fogadja. Észleh, hogy „legújabb verseiben valami zavar van". Nem akar hinni a „hát összedőltem" számvetésnek; bízik abban, hogy IUyés legfeljebb fáradt 'lehet, de kifáradt nem. Aggódik a költő jövőjéért és keresi jövőjét: „Mivel ösztönözzük? Hídépítők hívjátok magatok közé; közgaszdászok, mondjátok el neki a hároméves terv első diadalait; régi versei, zengjetek fülébe."

50 Illyés és a kommunista párt megromlott viszonyát tekintve az a noszogató bizakodás azonban már elkésettnek és illuzórikusnak mondható, amely 40 LENGYEL BALÁZS: Négy arckép — Újhold 1947. 156—166. 1. 41 LENGYEL BALÁZS : A mai magyar líra — Bp. Officina 1948. 42 VIDOR MIKLÓS: Szembenézve — Vigilia 1947. 381—382. 1. « CSORBA GYŐZŐ: Szembenézve — Sorsunk 1947. 471—472. 1. 44 VAJDA ENDRE: Szembenézve — Nagyvilág 1947. 9. sz. 6. 1. 45 LUKACS GYÖRGY: A népi irodalom múltja és jelene — I. h. 125. l. 46 BARTA LAJOS: Találkozás Bulgáriával — Nagyvilág 1947. II. sz. 6. 1. 47 DARÁZS ENDRE: Tizenkét nap Bulgáriában — Magyarok 1947. 796—797. 1. 48 SZABÓ EDE: Illyés Gyula összes versei — Tiszatáj 1948. 332—334, 1. 49 ÖRKÉNY ISTVÁN: Illyés Gyula rangja — A Reggel 1948. 9. sz. 2. 1. so BÓKA LÁSZLÓ: Illyés Gyula (összes verse) — Üj Magyarország 1948. 11. sz.